1. tétel Az ókori Görögország A/1. Hasonlítsd össze Athén és Spárta berendezkedését az Archaikus korban! A/1. Az ókori Görögország a Balkán félsziget déli részén terült el. E terület felszíne is, tengerpartja is erősen tagolt. Ez az erősen tagolt felszín a politikai fejlődésre is hatott: egymástól független, kis politikai egységek, városállamok kialakulását segítette elő. Görögország területén sok városállam, polisz jött létre. A két legellentétesebben fejlődő, s a görög világ életében döntő szerepet játszó polisz Spárta és Athén volt. Spárta a peloponnészoszi félsziget legnagyobb állama volt. Társadalma két részre tagozódott: a dór spártai nemzetségek tagjaira és a meghódítottakra. A spártaiak alkották az uralkodó osztályt. Meghódították a környező vidékek lakosságát, s arra kényszerítették őket, hogy földjeiken dolgozzanak. A perioikoszok spártát körüllakó népek voltak. Szabadok voltak, de polgári jogokkal nem rendelkeztek és kötelező számukra a katonai szolgálat. A helóták leigázott népek voltak, ők voltak az őslakosok. Jogfosztottak voltak és csak a földjeiken dolgozhattak. A meghódítottak voltak tehát a kizsákmányoltak. Termelőmunkát csak ők végeztek, minden termésfelesleget kisajátítottak tőlük, és kegyetlenül elnyomták őket. A spártaiak mindenfajta fizikai munkát mélységesen megvetetek. A hódító spártaiak csak akkor tarthatták fenn elnyomó hatalmukat a sokszorosan nagyobb létszámú akháj őslakosok felett, ha maguk között a nemzetségi társadalom egyenlőségét mesterségesen is fenntartották. Ezért a föld vagyis a klérosz az állam tulajdona maradt, s egyenlő parcellákra osztották. Minden spártai egy parcellát kapott használatra, sorhúzás útján. Ezt a földet nem lehetett eladni, fölosztani, apáról első szülött fiúra szállt. Akinek nem jutott föld az állami tartalékokból kapott, ez meggátolta a vagyoni különbségeket. Az egyenlőség fenntartását és a hódítók uralmának biztonságát szolgálta a nevelés állami, katonai jellege. Amikor megszületet egy gyerek akkor a vének tanácsa döntötte el, hogy életben maradjon e: ha nem találta a vének tanácsa elég 'rátermettnek' a csecsemőt akkor kihelyezték a Taügetosz hegyre és ott hagyták meghalni. A fiú gyerekek állami nevelése 7 éves kórtól kezdődött, a nevelésben a fő hangsúly testedzésen és a fájdalom eltűrésén volt. 20 éves korig felkészítették őket a katonai szolgálatra. 20-30 éves korig katonai táborokban laktak. 30 éves kortól házasodhattak. 60 éves korig tartott a katonai szolgálat. Kétségtelenül kiváló katonákká lettek a spártaiak, de az egyenlőség mégis lassan névlegessé vált. Ezt mutatta az állam szervezete is. Az állam vezetői a két király és a 28 tagú vének tanácsa mindig ugyanazokból a családokból kerültek ki. Az állam vezetésében fontos szerepe volt az 5 felügyelőnek vagyis az ephorosznak. Az ephorosz 30 év feletti férfiakból állt. Ők voltak a követek, ők ellenőrizték a tisztségviselőket, a perioikoszokat és a helótákat. A valóságos hatalom az ő kezükben volt. Az egyik király gondoskodott a hadseregről, a másik király az igazságszolgáltatást tartotta a kezében. A királyok vétó joggal rendelkeztek. A vének tanácsa vagyis a geruszia hozta létre a törvény javaslatokat. A népgyűlésnek csak annyi joga volt, hogy a vének tanácsa által eléje terjesztett javaslatokat elfogadhatta. Azt az államot, ahol a hatalom néhány kiváltságos család tagjai közt öröklődik, arisztokratikus államnak nevezzük. Spártában az államforma arisztokratikus köztársaság volt. A spártai polgárnak mindig alá kellett vetnie magát a közösség akaratának, de hogy mi legyen a közösség akarata, abba nem szólhatott bele. A közösség nevében mindig csak néhány ember döntött, a többiek számára a vak engedelmesség maradt. Egyén és közösség kapcsolata nem volt kölcsönös, s így az egyének nem bontakoztathatták ki sokoldalúan képességeiket. Az ókori Athén az Attikai félszigeten volt. Ez is erősen tagolt hegyvidékes, sziklás terület. Földműveléssel nem nagyon foglalkoztak, főként az állattenyésztéssel és a gyümölcstermesztéssel foglalkozik a parasztság. Az ipar és a kereskedelem viszont egyre jobban fejlődik. Kezdetben Athénban is arisztokratikus köztársaság alakult ki Spártához hasonlóan. Viszont itt vált legerősebbé a démosz (szabadok), a köznép. Kialakult egy gazdag iparos-, kereskedőréteg, amely politikai egyenjogúságáért kezdett harcot, s ebben a harcban nemcsak gazdasági erejére, de megnövekedett katonai jelentőségére is támaszkodhatott. (A hadászatban ugyanis a korábbi arisztokratikus lovas harcmodorral szemben egyre nagyobb lett a nehézfegyverzetű gyalogság szerepe, a gyalogság pedig a démosz jómódú tagjaiból került ki.) Ez az iparos-, kereskedő réteg szövetkezett az adósrabszolgaság megszűntetéséért harcoló parasztsággal. A démosz harcának első eredményeként Drakón arkhón i.e.621- ben írásba foglalta a törvényeket. E törvények nagyon szigorúak voltak, de mégis a démosz érdekeit szolgálták. Írott törvények lévén, de mégis bizonyos fokig határt szabtak az arisztokraták önkényének, akik eddig csak a szokásjog alapján jártak el. Az adósrabszolgaságot azonban Drakón sem szüntette meg. Ezért a társadalmi harcok folytatódtak, sőt egyre élesedtek. Egy arisztokrata származású gazdag kereskedő, Szolón i.e.594- ben teljesítette a démosz legfontosabb követeléseit. Szolón reformjai: megtíltotta-, eltörölte az adósrabszolgaságot, a fennálló összes adósságot eltörölte, a lakosságot vagyon becslés alapján négy osztályba sorolta..... lovasok (500 mérő fölöttiek), lovagok (500 és 300 mérő közöttiek), ökörfogatosok (300 és 200 mérő közöttiek) és a napszámosok vagy béresek (ők voltak a gyalogság és 200 mérőnél kevesebb vagyonuk volt). Szolón tehát olyan államrendet tartott helyesnek, ahol az emberek tette, véleménye hatással van a közösségre; az egyén felelős tetteiért, szavaiért, s ugyanakkor az egyes ember nem vonja ki magát a közösséget érintő feladatok vállalása alól. Szolón intézkedései megerősítették a démoszt, és korlátozták az arisztokrácia hatalmát. Három politikai csoport alakult ki: a síkságiak (ők a Szolón előtti időszakot szeretnék visszaállítani), a tengerpartiak (ők a Szolón időszakát szeretnék visszaállítani) és a hegyvidékiek (ők földosztást követelnek). Az arisztokrata származású Peizisztratosz tejhatalma vagyis zsarnoksága i.e.560- i.e.527- ig tartott. Ezt a típusú rendszert zsarnokságnak, türannisznak nevezték. A türannosz (zsarnok) gazdasági téren a nép érdekeit szolgálta: fejlesztette az ipart-, a kereskedelmet és a hadsereget is. A népre adót vetett ki. Gazdaságilag megerősítette a démoszt, viszont a politikai hatalmat nem adta a nép kezébe. Peizisztratosz bevezette az istenek tiszteletét, például Dionűszosz isten tiszteletét aki a szőlő és a bor istene volt. Peizisztratoszt a trónon két fia követi: Hippiász és Hipparkosz. Hipparkoszt megölik, Hippiász pedig elmenekül. I.e.508- ban Kleiszthenész arkhón kerül hatalomra. Reformjai miatt a politikai vezető szerep a démosz kezébe kerül. Kleiszthenész Attikában 10 kerületet (phűlét) hozott létre. Minden kerület polgárait 3 csoportra osztotta: -parasztok -gazdag iparosok, kereskedők -arisztokraták. Minden kerület 50 képviselőt (50-ek tanácsa = bule) küldött az 500-ak tanácsába. Az 500-ak tanácsa lett az állam egyik legfontosabb szervezete. Mivel minden kerületből mind a három csoport azonos számú képviselőt küldött: a gazdag iparosok, kereskedők és a parasztok tehát a démosz, mindig leszavazhatta az arisztokratákat. Ezzel a démosz és az arisztokrácia közti harc az arisztokrácia javára dőlt el. Megvalósult a démosz uralma, a demokrácia. 1. tétel Az ókori Görögország A/2. Mutasd be az athéni demokrácia működését, elemezd Athén gazdasági, társadalmi viszonyait a klasszikus korban! A/2. A fiatal görög demokrácia nagy próbatétele volt a perzsák elleni háború. A perzsák i.e.490-ben leigázták a kisázsiai ion városokat, s a további céljuk az volt, hogy az Égei-tenger szigeteit és a görög földet is meghódítsák. I.e.490-ben nagy hadsereg hajózott Athén ellen. Az Athéniek a perzsa harcmodort jól ismerő Miltiadész vezetésével Marathon mellett legyőzték a nagy túlerőben lévő perzsákat. I.e.480-ban Dareiosz fia, Xerxész szárazföldön és vízen hatalmas sereget indított Görögország ellen. A görög államok összefogtak és a Thermopülai szorosban szembe szálltak a perzsa seregekkel. A Thermopülai csata után nyitva állt az út a perzsák előtt Athén felé. A város elpusztult, de görög hajóhad a szalamiszi öbölben i.e.480-ban döntő győzelmet aratott a perzsák felett. A győzelem eredményeképpen Athén védelmi szövetséget hozott létre egy esetleges újabb perzsa támadás ellen, a déloszi szövetséget. A vezetés Athén kezében volt, és a déloszi szövetség egyre inkább Athéni birodalommá alakult. A perzsa háborúk utáni évtizedek az athéni fejlődés csúcsát jelentették. Gazdasági élet. A mezőgazdaság legfontosabb ága a gyümölcstermesztés, a szőlő- és a kertművelés volt. A gabona többségét a gyarmatokról hozták be. Nagyon fejlett volt az ipar. Elsősorban vasszerszámokkal dolgoztak. Egy-egy kisüzemben csak bizonyos cikkek készítésével foglalkoztak, vagyis az ipar erősen szakosodott. A kisüzemek elsősorban nem önellátásra, hanem piacra termeltek. Ez fejlesztőleg hatott a kereskedelemre. A kereskedelem volt az egyik legfontosabb gazdasági ág. Fő behozatali cikkei: fémek, nyersanyagok, gabona. Ennek fejében olajat, gyümölcsöt, iparcikkeket exportáltak. Az árutermeléshez nemcsak nyersanyagra, de munkaerőre is szükség volt. Bár a kisüzemekben elsősorban a szabad athéni polgárok dolgoztak, a terjeszkedés, a piac bővülése maga után vonta, hogy a mesterek mind több és több rabszolgát igyekeztek alkalmazni. Társadalom. Athén lakosságának társadalmi megoszlása: Spárta lakosságának társadalmi megoszlása: 1. Teljes jogú polgárok: 43000fő 13,9% 2. Családtagjaik: 127000fő 41,5% 3. Metoikoszok: 29000fő 9,3% 4. Rabszolgák: 110000fő 35,6% 1. Teljes jogú polgárok: 5000fő 1,8% 2. Családtagjaik: 10000fő 3,6% 3. Perioikoszok: 60000fő 21,8% 4. Helóták: 200000fő 72,7% Athénban tehát a lakosságnak több mint a fele teljes jogú polgár volt. A gazdagok 10-15 rabszolgát is dolgoztattak, a többség azonban legfeljebb 1-2 rabszolgát tartott és maga is dolgozott. Sok betelepedett idegen mesterember is élt a városban. Ők nem rendelkeztek polgárjoggal, de szabad emberek voltak, és vagyonuk is lehetett. A rabszolgák árutermelő mezőgazdasági és ipari kisüzemekben, tehát a termelésben dolgoztak elsősorban. A rabszolgaságnak ezt a formáját klasszikus rabszolgatartásnak nevezzük. Az államszervezet. Athén i.e. az 5. század közepén politikai téren is a fejlődés csúcspontját érte el. Itt volt a legteljesebb a démosz uralma a demokrácia. A legfőbb törvényhozó hatalom a népgyűlés volt. Ennek minden 18. életévét betöltött athéni polgár a tagja lehetett. A népgyűlés feladata volt a törvényhozás, a tisztviselők választása és ellenőrzése, valamint a döntés az állam legfontosabb kérdéseiben: háború, béke, szerződések ügyében. A népgyűlésen bármely athéni polgár felszólalhatott, és javaslatot tehetett. Nem lehettek tagjai a népgyűlésnek az idegenek, a nők és a rabszolgák. A népgyűlés minden hónapban kétszer ült össze. Az ülések között az ötszázak tanácsa intézte az ügyeket, és gondoskodott a népgyűlés határozatainak végrehajtásáról. A tanács tagjai is, a tisztviselők is napidíjat kaptak. Tehát a legszegényebbek is részt vehettek a politikai életben. A tisztviselőket sorsolás útján jelölték ki, csak a hadvezéreket választották. A nép tartotta kezében az igazságszolgáltatást is. Az esküdt bíróság tagjait is sorsolás útján, az önként jelentkező polgárok közül jelölték ki. Megbizatásuk egy napra szólt és ezért napidíjat kaptak. Athénban nem volt államfő. A kor leghíresebb államférfija, Periklész, személyes kiváltságának köszönhette irányító szerepét, hadvezéri méltóságát. 2. tétel Az ókori Róma A/1. Hogyan lesz Róma 7 domb városából világbirodalom központja. A/1. Alapítása: i.e. 753 Összetétele 3 etnikum: Etruszk, Szabin, Latin Földrajzi elhelyezkedése: Appenini félsziget, Pó völgye Domborzat: völgyek, fennsíkok Fő folyója: Tevere A vagyoni gazdálkodás nemzettségek között és nemzettségen belül Társadalmi rétegek: - popolus romanus : polgári joggal rendelkezők - patríciusok : nemzettségi arisztokrácia, legnagyobb földbirtokkal rendelkezők - kliensek : nemzettségek lesűllyedő tagjai, befogadott idegenek (ez a patrícius katonai kisérete) - plebejusok : meghódított lakosság és bevándorlókból tevődik össze. A földmű- velést, termelést végzik. Gazdasága: állattenyésztés, földművelés,gabona- és szőlőtermalés. A földek egy részét kiosztották a másik közös föld (publicus).A közföldek haszonélvezete a patríciusoké. A városállami kezdetek kialakulása: A várossá válással indult meg az állam kialakulása.Az érett államiság a város falain belüli fejlődése volt. Az állam szervezet: KIRÁLY rex SZENÁTUS korlátozza a király hatalmát NÉPGYŰLÉS nemzettségi szerveződésű Területi terjeszkedés: - Itália meghódítása. Szakaszai: - i.e. V. sz. védekező harcok - i. e. IV. sz. közép Itália eggyesítése Róma vezetésével - i. e. III. sz. a görögök és etruszkok legyőzésével Itália eggyesítése (i.e. 265). A harcok célja a földszerzés. Módszere oszd meg és uralkodj. Eredménye Itália szövetségi rendszer létrejötte. Belpolitika: patríciusok összefogása a föld -és vagyonszerzés lehetőségével. Külpolitika: Róma nem hódítóként bánt a legyőzőtt népekkel. Beléphettek Róma szövettségi renszerébe.Eredménye Róma nagyhatalommá válik. Minnél nagyobb szükség volt a plebejusok fegyveres erejére annál több engedménnyel kényszerültek a patríciusok. A társadalom továbbra is hihearchikus. A gazdag plebejusok bekerülnek az arisztokráciába és létrejön a nobilitas. A Római hatalom kiterjeszkedése: I Pun háború: i.e.264-241. Szicilia, Róma és karthagó között volt a háború. Ok: Róma szárazföldi hatalom Karthagó pedig tengeri. Római viszont mindkettő akart lenni. Róma elfoglalja Szicilia nagy részét. Néhány éves hadakozás után római sereg szállt partra Afrikában, és Karthagó megostromolására készült. A tengereken csapóhidakat alkalmaztak és szárazföldi taktikával harcoltak. Eredménye korzika,szicilia,szardénia megszerzése. Ezt nevezzük I provinciának. II Pun háború: i.e.218-202 Ezt Hannibál háborújának nevezik. Hannibál szövetségi rendszert hozott létre. Elsősorban a leigázott észak-itáliai gallokra számított. Hannibál átkelt az Alpesen. Katonai szempontból Róma nehéz helyzetbe került. Súlyos vereséget szenvedett Ticinusnál, Trebiánál, majd pedig Trasimenus tónál (i.e.217). Cannaenál pedig 80ezer főnyi római sereggel végzett Hannibál (i.e.216). Hispaniába kiszorította a karthágói sereget, ezzel megfosztotta Hannibált az utánpótlástól. A visszavonuló pun haderő megsemmisült. Scipió megtámadta karthágót és teljes győzelmet aratott Zámánál i.e.202-ben. III. Pun háború: A földközi-tenger keleti medencéjében Makedóniát és Szíriát akarta megszerezni.Makedóniát támadta meg először i.e. 197-ben aztán Szíriát. Amint véget ért a Szíriai háború az újra erőre kapott makedónia ellen vonult háborúba. I.e.148-ban teljesen megfosztotta függetlenségétől és római tartománnyá tette. A hódítások következménye: A Földközi-tenger egész vidéke Róma hatalma alá került. Róma meggazdagszik, hadizsákmányok, új piacok, hódított területek, rengeteg rabszolga, hadifoglyok. Klasszikus rabszolgatartás alakul ki. Két uralkodó osztály alakul ki: - szenátori rend: nagybirtokosok, hadvezérek tartoznak ide. Politikai hatalom. - lovagrend: kereskedőkből, pénzarisztokratákból áll. Gazdaságihatalom. A kisparaszti gazdaság tönkre megy mert a fejlettebb technikát átveszik a Görögöktől A nagybirtokosok egyre nagyobb hatlomra tesznek szert. 2.tétel Az ókori Róma A/2. Hasonlísd össze Julius Caesar és Augustus politikáját ! Az I. triumvirátus. A római uralkodó osztály a rabszolgafelkelések következtében még inkább meggyőződöttarról, hogy hatalmát csak egységes, erőskezű uralommal tarthatja fenn. Sikeres harcaik és ezekből eredő népszerűségük következtében hárman számíthattak a hatalom megszerzésére : a nagyon gazdag Crassus, aki Spartakus legyőzésével nyerte el az uralkodó osztály bizalmát, Pompeius, a két pártot érdekei szerint állandóan változtató, sikeres hadvezér és a népszerű, előkelő származású, nagy műveltségű néppárti politikus, Julius Caesar. Caesarnak sikerült összebékítenie az egymással szembenálló Crassust és Pompeiust, és titkos politikai szövetségre lépni velük i.e.60- ban. Ez volt az I. triumvirátus vagyis három férfi szövetsége. Az I. triumvirutus célja az volt, hogy a katonai erőket egyesítsék és a szenátus ellen néppáti programramot hozzanak létre. u Crassus : Spartakus legyőzője. u Pompeius : Kis- Ázsia meghódítója. Első lépésük az volt, hogy fontos politikai- katonai feladatokat osztottak fel egymás között. Crassus Szíriába ment harcolni, Pompeius Hispániába ment helytartónak, Caesar pedig az Alpeseken túli Gallia meghódítását kapta feladatául. Crassus rövidesen elesett. Pompeius Caesar galliai sikeres harcait és népszerűségének növekedését látva, ismét az előkelők oldalára állt, és felszólította a szenátussal Caesart, hogy hadseregét elbocsátva, térjen vissza Rómába. Caesar viszont seregével együtt lépte át a Rubico határfolyót, hamarosan elfoglalta Itáliát, majd üldözőbe vette a Balkán félsziget felé vonuló Pompeiust, és le is győzte i.e.48- ban. u Caesar : Gallia meghódítója. Caesar egyeduralma. Caesar most már rendelkezett az egész hadsereggel, és minden politikai hatalmat a maga kezében összpontosított: egyeduralmat alakított ki. Katonáinak földet juttatott az ellenfeleitől elkobzott földekből. Számos provinciabelinek római polgárjogot adott, hogy így bennük is támaszt nyerjen. Nagy építkezéseket tervezett, sőt arra is jutott ideje és energiája, hogy egy egyiptomi csillagász segítségével naptárreformot valósítson meg. ( Az időszámítás pontosabbá tétele érdekében bevezette a szökőévet. A mai naptárnak csak kevéssé kellett ezen javítania. ) Egyeduralma és jogkiterjesztő intézkedései azonban ellene fordították a szenátust és annak híveit. Összeesküvést szerveztek, és Caesart a szenátus egyik ülésén megölték i.e.44- ben. A II. triumvirátus. Caesar ünokaöccse, Oktavianus ekkor szövetkezett Caesar híveivel: Antoniusszal és Lepidusszal, és létrehozták a II. triumvirátust. A II. triumvirátus célja az volt, hogy megbosszulják Caesar halálát, és kiszorítsák a szenátusi arisztokráciát a hatalomból. Antonius és Octavianus döntő vereséget mértek a Balkán félszigeten a szenátuspárti csapatokra i.e.42- ben Philippinél. Lepidust hamarosan lemondatták, és így Antonius és Octavianus között folytatódott a harc a főhatalomért. Octavianus igyekezett a szenátori rendet megnyerni, Antonius pedig Egyiptom királynője, Kleopátra segítségével készült a hatalom megszerzésére. A kettőjük között harcot Octavianus mint Egyiptom elleni hadjáratot folytatta. Az actiumi hegyfok mellett döntő győzelmet aratott i.e.31- ben. Antonius és Kleopátra öngyilkosságot követtek el, a gazdag Egyiptom római providencia lett. A győztes Octavianus pedig megkísérelhette az egyeduralom kialakítását. Az egyedurarlom megszilárdítása. Octavianust, nagybátyjának, Caesarnak megölése óvatosságra intette. Ezért megtartotta a hagyományos köztársasági hivatalokat, és továbbra is a szenátusban vitatták meg az állam ügyeit. A maga számára "csak" annakvezetői tisztségét tartotta fenn. Sokat jelentett az is, hogy Octavianus inkább megnyerni igyekezett korábbi ellenfeleit, mint elpusztítani. Így sikerült Róma számára mind a belső, mind a külső békét biztosítania, és ezzel lehetőséget teremtenie a további gazdasági és kulturális fejlődésre. Ebben az értelemben valóban megérdemelte az Augustus ( jelentése ó gyarapító, fenséges ) nevet, mellyel a szenátus megtisztelte. Augustus utódai már nem tartották magukat a törvényesség látszatát fenntartó egyeduralomhoz. A szenátus árnyékhatalommá vált, és egyre inkább érvényesült a császár = caesar és környezetének akarata. Nagy hatalom volt a császári testőrség kezében is. A császár és közvetlen környezete kezében futottak össze a birodalom legnagyobb jövedelmei, például a providenciák nagy részének adói. A római előkelők és lovagok egy része behódolt, mások inkább visszavonultak a magánéletbe. Gazdasági virágzás. A római birodalom gazdasági fejlődésének csúcspontjára jutott el. Órási területeket foglalt magába. Az i.sz.II. században a Nílus eredetéig terjedtek ki providenciái. Britanniát, Germániát és a minket leginkább érdeklő, a Kárpát- medencében elhelyezkedő Pannóniát és Dáciát a császárkor első századaiban szerezték meg a rómaiakat. Ez a hatalmas terület nagy gazdasági erőforrás volt, értékes ásványi kincseket, nyersanyagokat, gabonát biztosított Rómának, ugyanakkor piacot is termékei számára. Róma egyesítette a hatalma alá tartozó hatalmas területek gazdasági erőforrásait, és lehetővé tette termékeik széles körű cseréjét. A birodalom gazdaságilag fejlettebb területein rabszolga- munkaerővel dolgozó ipari és mezőgazdasági nagyüzemekben folyt a termelőmunka. A mezőgazdasági nagyüzemekben azonban kezdett az a gyakorlat és az a nézet elterjedni, hogy bizonyos körülmények között előnyösebb szabad munkaerővel dolgoztatni, mint rabszolgával. A colonusok ( szabad bérlők ) munkájának felhasználása a következő évszázadokban egyre gyakoribbá vált. Érdekeltségük olyan biztosítékot jelentett, hogy a birtok tulajdonosa megtalálta a maga számítását. Lassanként egyre több szabad munkaerővel találkozunk az iparban is. Szokássá vált az is, hogy a rabszolgákat anyagilag megjutalmazták munkájukért. Római élet a providenciákban. A birodalom egységét a légiók védték. A védelmi és rendfenntartó feladatok mellett utakat, táborokat építettek, biztosítottak a hírszolgálatot, a közlekedést és a postát. A providenciákban elterjedtek a rómaihoz hasonló szokások és életmód, sőt a római műveltség is. Általánossá lett a latin nyelv használata. A providenciák tehát római jellegűekké váltak, lakosságuk romanizálódott. Római élet folyt a határvédelmi szempontból fontos Pannónia nagyobb településein is: a két tartományi székhelyén: Aquincumban (Óbudán) és Claudia Savariában (Szombathelyen); a római úthálózat központjában, Gorsiumban (Székesfehérvár közelében), az északról délnek tartó nagy kerskedelmi út, az úgynevezett borostyánút mellett fekvő Scarabantiában (Sopron) és még sok helyütt. Róma mint a birodalom fővárosa központja volt a társadalmi és kulturális életnek. A császári udvar mellett itt éltek a tudomány és a művészetek jeles képviselői. Itt tartották a császárok egy- egy győztes hadjárat után diadalmenetüket, ide tódúltak a birodalom minden részéből a várost látni vágyók, az árut hozó kereskedő karavánok, de özönlöttek a leszerelt veteránok, a megélhetést kereső nincstelenek is. A/II Hasonlítsa össze Julius és Augusztus politikáját. Julius cézár: I.e. 60 első trumvirátus létrejötte. Tagjai: - Pompeius: Kis Ázsia meghódítója - Carsuss: Spartakus legyőzője - Julius: Gallia meghódítója. Célja: katonai erők eggyesítése,szenátus megszüntetése. Pompeius féltékenysége miatt átált a szenátus oldalára. Erre Caesar átkelt a Rubicon folyón és leszámol Pompeiussal i.e. 48-ban. Caesar győzelme a szenátus végét jelentette és egy monarchikus hatalom kezdetét. A hadseregre támaszkodva kibővíti a jogkörét. Caesart a szenátus konzullá és életfogytiglanig diktátorrá választotta. Elnyerte az imperátori címet és megválasztatta magát néptribunusnak. Caesar nagyszabású építkezésbe fogott ezzel munkát biztosított a ploretároknak. Felére csökkentette az ingyen gabonában részesülők számát. Az állami földeket szétosztotta. A birodalmon belül letelepített sok kiszolgáltatott katonát és polgárt. Újjászervezte a szenátust növelte a létszámát. Naptár reformot hajtott végre. Caesar keményen éreztette a hatalmát ezért kialakult egy republikánus ellenzék. Caesar visszautasította a királyi koronát. Az összesküvők így is végeztek vele i.e. 44 március 15.-én. Caesar gyilkosainak semmi elképzelése nem volt, hogy mentsék meg az államot. Agustus politikája: Létrehozta a II. triumvirátust i.e. 43.-ban. tagjai: Octavianus, Antonius, Lepidus. A triumvirátus megbosszulja Caesar halálát. phillipinél leszámolnak Brutus hadával i.e. 42-ben. A triumvirátuson belül megindul egy vetélkedés a hatalomért. Octavianus leszámol ellenségeivel az actiumi csatában i.e. 31- ben. Megválasztották konzullá és imperátorrá. Néhány évval később lemondott hatalmáról, ezzel kivívta magának az Augustus nevet és princeps senátus címet. Augustus néptribunus, prokonzul és főpap lett. Augustus kiépítette a maga katonai monarchiáját. Megtartotta az intézménzeket de a hatalom szempontjából fontossakat kisajátította. A császári hatalom alapja a hadsereg volt. Augustus elhatározta a haderőcsökkentést. A hadsereg felét leszerelte és földhöz juttata a másik fele zsoldos katonákból volt akik a császártól függtek. Meghódította Egyiptomot így a gabonaellátást stabilizálta. Augustus legföbb célja a rabszolgák visszaszorítása. Igyekezte korlátozni a rabszolga-felszabadítás szokását, 5%-os külön illetéket rót ki rájuk.Visszaállította a rabszolgatartó korlátlan hatalmát a rabszolgája felett. Augustus nem folytatott terjeszkedő politikát inkább a birodalmat próbálta stabilizálni. Fenntartja az állam vezetés arisztokratikus jellegét, uralkodói rétegek egysége. Két évszázadon keresztül fenntartja a birodalom nyugalmát,klasszikus rabszolgatartórend lett. A/1 Mutasd be a 11-13. Századi gazdasági,társadalmi változásokat Ny-E-ban!! Gazdasági változások n megújuló mezőgazdasági technika : A mezőgazdasági technikának a Karoling-korszakban indult megújulása tovább folytatódott. A Frank Birodalom szívében, a Rajna és a Loire mentén, a könnyen művelhető földeken a népesség hatalmasan felduzzadt. Ostrom alá vette , megművelte a faluja határában található nehéz, kötött talajú földeket is , erdőt irtatott és mocsarakat csapolt le. De a szívos földeket nemcsak mélyebben kellett szántani, hanem megforgatásra is szükség volt.A turóekét összetettebb feladatok végzésére készitették elő: asszimetrikus ekevasat, kormánydeszkát, csoroszlyát szereltek rá. A taligával megkettőzött nehézeke a IX. századra alakult ki. Az ökör helyett lovat kezdtek el energia forrásként használni. A fullasztó nyakhám helyett a szügyhám terjedt el így a ló vonóereje a 3-4 szeresére nött. A patkó alk. Pedig megakadályozta a lovak patájának tönkremenetelét. A népesség eltartása miatt a primitív és barbár erdőégetést, a legelőváltó és kétnyomásos gazdálkodást felváltotta a háromnyomásos művelési mód. - lényege : . A kétnyomásos földművelésben a vetésre alk. Határt 2 részre osztották fel. mindkettőt felszántották, de csak az egyik részébe vetettek, a másikat pihenni hagyták ( UGAR ).A két területet időnként váltogatták, tehát földjük feléről arathattak. . A háromnyomásos földművelésben a határt most már nem 2 hanem 3 részre osztották. Egyikbe az Őszi, másikba tavaszi gabonát vetettek, s csak 1/3 - át hagyták ugarnak. A földművelésnek ez a módja csaknem 1/3 - dal növelte a gabona termőterületet. - következményei : . nőtt a termésátlag (az elvetett mag kétszerese helyett 3-5 szorosát kap.) . a kölest felváltotta az igényesebb búza, rozs, árpa és a lóhoz szükséges zab. . földet gyakrabban trágyázták. . a földesuraknak is egyre több termék jutott, ezért a saját kezelésű földet csökkentették, s a birtok nagy részét használatra a parasztoknak engedték át, a terményszolgáltatás fejében. A mezőgazdaság termelőerőinek fejlődése a mezőgazdaság és a kézművesipar különválásához, az egyszerű árutermelés és pénzgazdálkodás kialakulásához vezetett. A mezőgazdasági technika tökéletesítése nyomán az önállóan gazdálkodó jobbágy többet termelt saját és földesura szükségleténél, s a fölösleget a piacon értékesíthette. Megindult az önellátó gazdálkodás felbomlása. A jobbágy a fölösleges terményét pénzért adta el, és szintén pénzért iparcikket vásárolt. A földesurak is igyekeztek a számukra fölösleges mezőgazdasági terményeiket a piacon eladni és ott ipari terméket vásárolni. És lassanként az élelmiszer felesleg értékesítésével járó terhektől és kockázattól megszabaduljanak - jobbágyaiktól terményjáradék helyett pénzadót kívántak. Sokan meggazdagodtak és sokan elszegényedtek. Megkezdődött a falusi földközösség felbomlása. Társadalmi változások Földbirtokosok ŕ földtulajdon joga az övüké. - Nagybirtokosok - Középbirtokosok - Kisbirtokosok Jobbágy ŕ használati joggal rendelkezett. Hűbéri rendszer :Az uralkodó osztály egymáshoz való viszonyát fejezi ki. Jobbágyok nem tartoznak bele. Király ( Hűbérúr - Dominus ) ŕ Nagybirtokos : hadsereg kiállításán kötelezettsége ( Senior ) v. hivatal viselése. ŕ Kishűbéresek : közép és kisbirtokosok ( Vazellus ). Hadbavonulás. Hűbéri viszony : Kölcsönös kötelezettség ŕ Hűbéres kötelező pénzzel és katonasággal. Hűbérúr cserébe védelmet nyújt a Hűbéresnek. EZ A VISZONY FELBONTHATATLAN !!!!! - eskütétel, Egyházon belül is kialakul ez a viszony. Pápa ŕ Érsek ŕ Püspök ŕ Esperes ŕ Plébános ( hívekkel foglalkozik ) Megkezdődött a Jobbágyság diferenciálódása! Kereskedelem 1.) ipar : textil ipar fejlődött a leggyorsabban. Észak Itáliai város államokban a vasipar is gyorsan fejlődött. 2.) kereskedelem : 2 fő kereskedelmi útvonal 1. földközi tenger ( olaszok )Velence , Pizza , Orsenova ŕ Ázsiával kereskedtek behozatal : selyem, füszer, illatcikkek ŕ Luxus cikkek. Kivitel : fémek , fa , fegyverek 2. Észak - Balti tenger főútvonal főbb városok : Hamburg, Nouvgorod ŕ HANZAVÁROSOK (1241. HANZA városok szövettsége) 3. szárazföldi kereskedelem központjai : - városokban ( vásár, piac) vásár a legnagyobb č legnagyobb, többen vannak 4. Városok fejlődése : kereskedelem fejlődik, gazdasági fellendülésnek köszönhetően indult meg a városok fejlődése. Város társadalma : - kereskedők ( polgárság ) - iparosok városi kiváltságok : - mentesek a jobbágyi kötelezettségek alól városi esküdt bíróság : városi tanács : város védelme 3. tétel A középkor Európája az V-XV. századig A/2. Jellemezd a rendi állam kialakulásának folyamatát az angol és a francia példán ! A/2. Franciaországban a XI - XII. században nem volt erős királyi hatalom. Az ország legnagyobb részét a nagy hűbéresek birtokolták. Franciaországot a Karoling - ház kihalása óta a Capeting - uralkodók vezették. Bár hagyományosan majdnem vallási tisztelet övezte személyüket, tényleges politikai hatalmuk sokáig csak a Párizs és Orléans közötti családi birtokokra terjedt ki. A XIII. század végére azonban az egymást követő királyok lényegesen megnövelték hatalmi befolyásuk körzetét. A királyi hatalom növelésének az eszköze volt a családi birtokok gyarapítása, a házassági politika, a hercegek és a grófok hűbéri esküre kényszerítése. II.Fülöp Ágost háborúval vette el az angol király franciaországi birtokait. Ő és utódai az albigens eretnekség elleni keresztes hadjárat ürügyén Dél - Franciaországot is fennhatóságuk alá vonták. A királyok a polgárság adójára is támaszkodtak, cserébe sokféle kiváltsággal segítették a városok fejlődését. Az árutermelés és a megélénkülő kereskedelem szorosabbra fűzte az ország területei között az egységet. A királyi vezetés alá került területek megnagyobbodása új hatalmi szervezetek és új politikai rendszer kialakítását tette szükségessé. A királyok tartományaikat egyre inkább fizetett királyi hivatalnokok révén irányították, a háborúkban pedig egyre nagyobb szerepet kaptak a zsoldosok. A királyi közigazgatás a hűbéri kapcsolatok helyébe lépett, a földesúri bíráskodás ítéleteivel szemben pedig a királyi bírósághoz lehetett fellebbezni. A jogi érvelés szerint a király " császár a királyságban ", tehát minden világi, sőt pápai befolyástól mentes. IV.Fülöp ( 1285 - 1314 ) éppen VIII.Bonifác pápával szembeni harcai idején hívott össze először rendi gyűlést 1302 - ben Párizsban. Ezután egyre inkább gyakorlattá vált, hogy a fontos államügyek megvitatására az uralkodó meghívta az azonos jogállású, öröklődő kiváltságokkal bíró csoportokat : a rendeket, illetve azok képviselőit. A rendi gyűléseknek kezdetben nem volt kialakult ügymenete, és a meghívottak köre is megváltozott a napirendben szereplő kérdésektől függően. A gyűlések megtartása a XIV. század során egyre gyakoribbá vált a sűrűsödő gondok miatt ( háborúk, a királyi jövedelmek szűkössége, parasztfelkelések ). A régi feudális állam helyébe, ahol a királyból, a főurakból és a főpapokból álló királyi tanács hozta a döntéseket, új típusú állam lépett : a rendi monarchia. Az uralkodó döntéseiben figyelembe vette a rendek érdekeit, kívánságait. A király és a rendek között viszonylagos hatalmi egyensúly alakult ki. A rendektől igényelt segítség anyagi támogatás fejében a király és főtisztviselői bizonyos reformokat, engedményeket helyezhettek kilátásba. A rendi gyűlések Franciaországban : KIRÁLY ÁLTALÁNOS RENDI GYŰLÉS Papság Nemsség Harmadik rend ELKELŐK ( NOTABLES ) gyűlése ( a XIV. század végétől, tagjait a király hívta meg, együttesen tanácskoztak ) A rendek külön gyűlései : Főpapság Főnemes- Városok ség küldöttei ( szemelyesen hívta meg őket a király ) + + + alsóbb kisebb szabad papság vazallusok parasztok képviselői képviselői képviselői Tartományi Rendi Gyűlések A parlament kialakulása Angliában : KIRÁLY PARLAMENT Lordok háza Közösségek háza ( A XIV. század közepétől. ) FŐPAPOK a választásra ( A király névre a király a szóló meg- a sheriffnek hívójával ) címzett kollektív meg- VILÁGI FŐURAK hívóval szólí- ( A király névre totta fel a szóló grófságokat meghívójával ) és a városokat Grófságok követei ( 2 - 2 ) ( 1295- ben 74, született nemesek, 1430- ban legalább évi 40 shiling jövedelmmel ) Városok küldöttei ( 2 - 2 ) ( 1295- ben számuk 232, választó- jogot a privilégium vagy az önkormányzat szabta meg : a patríciusok választották ) Anglia a normann hódítás óta a korabeli Európa egyik legszilárdabb állama volt. A királyok nagyobb hatáskörrel rendelkeztek, mint a kortárs Capetingek. Minden szabad ember hűbéresük volt, s a királyi bíróság alá tartozott. Nagyok voltak a királyi jövedelmek is. Jelentős tartományaik voltak Franciaországban is. Ezeket Földnélküli János veszítette el a Fülöp Ágosttal vívott harcban. Az ezt követő zavaros helyzetben az önkényesen uralkodó király ellen szervezkedő bárók 1215 - ben elfogadták a nagy szabadságlevelet ( Magna Charta Libertatum ). Lényeges pontjai : a király új adókat nem szed, szabad embert bírói ítélet nélkül el nem foghat, a városok kiváltságait tiszteletben tartja, s a báróknak joguk van a Charta pontjait erőszakkal is betartatni a királlyal. Az 1215 utáni hosszú belháborúban a III.Henrik királyt legyőző Simon de Montfort báró a kisebb birtokosok képviseletében 1265 - ben olyan gyűlést hívott össze, amelyen a városok és a lovagok is képviseltették magukat. I.Edward fegyverrel állította helyre az angol királyi hatalmat, de uralmát ő is széles rendi alapokon megszervezett gyűlésekkel kívánta biztosítani. Az általa összehívott 1295 - ös gyűlés lett a későbbi angol parlamentek mintája, amelyek ettől fogva rendszeresen üléseztek. A király ezentúl csak az ő meghallgatásukkal hozhatott döntéseket. A parlament a rendek: a bárók, a szegényebb nemesség és a jómódú polgárok résztvételét biztosította Anglia kormányzásában. Parasztfelkelések és a " százéves háború ". A XIV. század elején háború tört ki Anglia és Franciaország között a fejlett gyapjúfeldolgozó ipara miatt nagy jövedelmet biztosító Flandria birtoklásáért. A háború kisebb megszakításokkal több mint száz évig tartott, és mérhetetlen szenvedést okozott mindkét ország népének. A nagy nyomor és a magas adók késztette előbb a párizsi polgárokat 1306- ban, majd a francia parasztokat 1358- ban, hogy fegyvert fogjanak az urak ellen. Ellenségük közös volt, de a polgárság gazdagabb vezetői mégsem akartak szövetségre lépni a felkelő parasztokkal. Féltek a szegénység esetleges megerősödésétől, hiszen az ellenük fordíthatta volna a városok kizsákmányolt lakosságát is. Így az ellentéteiket most félretevő francia és angol lovagok le tudták győzni a parasztok kezdetben sikeres harcát, és véres kegyetlenséggel álltak bosszút. Az elkeseredés Angliában is fegyvert adott a polgárság kezébe. A angol polgárok és parasztok az uralkodó osztály elleni küzdelmüket vallási nézetekkel is igazolták. A felkelést Angliában is a polgárság kezdte 1381- ben és vezette is tovább, a parasztság pedig csatlakozott hozzá. London szegény polgárai elérték azt, hogy a felkelők bevonulhattak a városba, és ott folytathatták tárgyalásaikat a királlyal. A látszatra beleegyezett követeléseik teljesítésébe. A felkelők vezérét Wat Tylert azonban London polgármestere orvul meggyilkolta, és így sikerült az uralkodó osztálynak a vezér nélkül maradt felkelést levernie és véresen megtorolnia. A felkelés kudarca ellenére is javult az angol parasztság sorsa. Mind többen válthatták meg pénzzel jobbágyi terheiket, és így függetlenebbé válhattak a földesuraiktól. A francia parasztság helyzete csak később, a gazdasági élet erőteljesebb fejlődése következtében javult. A központosítás. A háború súlyos erőpróba volt mindkét népnek. egyre világosabbá vált, hogy az uralkodó osztály csak akkor tud a külső ellenséggel szemben helytállni, és tudja a kizsákmányoltakat továbbra is elnyomni, ha a rendek közötti belső, hatalmi harcok helyett megerősíti az egységes irányításra képes királyi hatalmat. a királyok arra törekedtek, hogy ne kelljen az országgyűléstől függővé tenni az adó megajánlását, hanem úgy akarták fokozni jövedelmüket ( adók, vámok ), hogy azokból teljék állandó zsoldoshadsereg fenntartására. A királyi hatalom megerősítését szolgálta az is, ha a nagybirtokosok helyett jogilag képzett királyi tisztviselők kezébe került az ország kormányzása , akik a királytól függtek, tőle kapták a fizetést. Mindenhez az egyre fejlettebb mezőgazdasági és kézműipari árutermelés adta az anyagi alapot. 4. tétel A magyar nép eredete, vándorlása, a honfoglalás, a kalandozás és az államalapítás. A/2. Mutasd be azt a folyamatot melynek során Magyarország Géza fejedelem és Szent István uralkodása alatt a keresztény Európához csatlakozott. A/2. A feudális állam kialakulásának a feltételei. A kalandozások következtében a század végére fokozódtak a vagyoni különbségek a társadalomban. A sok zsákmány és háborúkban szerzett rabszolga a törzs- és nemzetségfők gazdagságát növelte. Az állat- magántulajdon mellett tovább nőtt a feudális föld- magántulajdon, a közösségi föld- tulajdon területe csökkent. A vagyoni különbségek növekedése meggyorsította a közösségi társadalom bomlását: megnőtt a kizsákmányoltak száma. A szláv szolgák mellett mind több lett a szolgáltatással tartozó pásztor és rabszolga, csökkent a szabad közrendűek száma. Az osztályviszonyok, az osztályellentétek növekedése szükségessé tette az elnyomó szervezet, az állam megszervezését. De fokozottan igényelte ezt a külpolitikai helyzet is. A magyar nép ekkor már feudális államok között, kersztény népek szomszédságában élt. Az augsburgi csatavesztés jelezte đ változtatni kell a szomszéd népekhez fűződő viszonyán. A körülményekből adódó feladatokat Géza fejedelem ismerte fel. Géza és fia I.István nevéhez fűződik a feudális magyar állam megszervezése. Géza ( 972 - 997 ) először az ország külpolitikai helyzetét szilárdította meg. Követeket küldött a német- római császárudvarába, és keresztény térítő papokat kért. A keresztény papokkal német lovagok is érkeztek az országba, ezek a fejedelem kíséretét erősítették. Házassági kapcsolatokkal is szilárdította hatalmát. Feleségül vette az egyik leghatalmasabb tőrzsfő, Gyula lányát, Saroltát, s így a keleti országrészben is megszilárdította a hatalmát. Fiát a bajor herceg leányával, Gizellával, leányait velencei, orosz, lengyel cseh hercegekkel, illetve a kabar törzs főnökével házasította össze. E diplomáciai sikerei s a hatalmas katonai kísérete lehetővé tette, hogy az ország mind nagyobb részére kiterjessze hatalmát. A fejedelmi hatalommal szembeforduló törzs és nemzetségfőket fegyverrel kényszerítette az engedelmességre. A levert nemzetségek tagjait széttelepítette, a fontosabb központokat katonailag megszállta, a régi törzsi- nemzetségi nemzetségi szervezetet nagyrészt szétzúzta. Mindezzel Géza fejedelem nagy lépést tett a feudális rend felé vezető úton, történelmünk egyik kimagasló alakja. A hatalom megszilárdítása I.István nevéhez fűződik. I.István ( 997 - 1038 ) folytatta apja művét. Ő is kemény harcot folytatott a régi rend védelmezői ellen. Fegyverrel verte le rokonát đ Koppányt, a Maros- vidék urát đ Ajtonyt és Gyulát. Ezzel az egész ország ura lett. 1000- ben a pápától kapott koronával királlyá koronázta magát. A koronázás formailag is kifejezte az új hatalmi szervezetet, a törzsszövetséget illetve a fejedelmiséget a feudális királyság váltotta fel. A királyi vármegye. István hatalmának alapja a földbirtok volt. Ez a fejedelmi törzs birtokaiból, a lázadóktól, az egyes nemzetségektől kisajátított birtokokból és az eddeig lakatlanul hagyott, de most királyi jogon kezébe került gyepükből állt. A hatalmas királyi földbirtokot részekre osztotta : egy - egy vár és a hozzá tartozó terület alkotott egy területi egységet, a vármegyét ( megye = határ ). A vármegye élén az ispán állott, az ő feladata volt a terület gazdasági irányítása, katonai védelme, a bíráskodás és a közigazgatás. Ennek fejében a jövedelem 1/3 - át kapta. Az ispán tekintélyét, működésének hatékonyságát a várkatonaság biztosította. ( Az ispánok között kiemelkedő helye volt a nádorispánok, a királyi udvar ispánjának. Később ő lett a király helyettese. ) A vármegye védelmét a várkatonák és tisztjeik, a várjobbágyok biztosították. A várjobbágyok katonai szolgálataik fejében adománybirtokot kaptak. A várkatonaságot a vár körüli szolgáltató népek munkája látta el. ( A királyi birtokok közé magánföldesúri birtokok és köznépi szállásföldek ékelődtek. ) A királynak nem volt állandó székhelye. Kíséretével járta az országot. Az egyes vármegyék királyi udvarházaiban szállt meg, felélte az ott begyűjtött terményeket, s közben intézte az eléje kerülő ügyeket, bíráskodott. Törvények. Az új rend kiépítését segítették elő az új törvények. István törvénykönyvét a királyból, a püspökökből és a ispánokból álló királyi tanács hozta létre. E törvények elsősorban a magántulajdont védték, és a keresztény vallás, az egyházszervezet kiterjesztését szolgálták. Az egyház szervezete a feudális rend megszilárdításának fontos eszköze volt. István király nagy birtokokat adományozott az egyháziaknak. Tíz püspökséget szervezett. I.István történelmi jelentősége. István államszervezete elősegítette a feudális osztályviszonyok további fejlődését, biztosította az ország belső rendjét, de külső védelmét is. A német - római császár támadását 1031 - ben visszaverte, s a nyugati határszélen területet is szerzett. István király történelmünk legnagyobb alakjai közé tatozik. Legendáink, mondáink elsősorban a kereszténységet elterjesztő, kegyes és szent királyt ábrázolják, de a töténeti tények alapján a magyar társadalom megújítóját tisztelhetjük benne. Felismerte a történelmi haladás irányát đ megteremtette azokat az intézményeket, amelyek ezt a haladást biztosították : kemény harcokban győzte le az új rend belső ellenségeit. 5. tétel A középkori Magyar állam, egyház, társadalom, és gazdaság fejlődése az Árpád korban A/1. Vázold a magyar feudális társadalom kialakulását és az aranybulla mozgalmakat! A/1. A királyi vármegyerendszer felbomlása. III.Béla halála után két fia között fellángoltak a trónviszályok. Imre, majd a trónra kerülő II.András (1205-1235.) már egész vármegyéket adományoztak hívőiknek. Így tovább nőtt a világi és az egyházi nagybirtokok területe, a királyi birtok területe pedig csökkent. Ezzel megrendült a királyi vármegyerendszer. A vármegyerendszer bomlásának súlyos társadalmi következményei lettek. A hajdani királyi birtokok magánbirtokosok hatalmába került népei kedvezőtlenebb helyzetbe jutottak, kizsákmányolásuk súlyosabb lett. Az eladományozások nyomán a tiltakozások özöne indult meg. A tiltakozással egyidejűleg az uralkodó osztályon belül is éleződtek az ellentétek: elsősorban a hatalmas nagyurak és a kisebb és középbirtokosok között. Azonban a legnagyobb veszélynek a szerviensek és a várjobbágyok voltak kitéve. A szerviensek köznemesek voltak, a királyi seregben teljesítettek katonai szolgálatot, a várjobbágyok a vitézek alsó rétegéhez tartoztak. A birtokadományozásokkal a királyi hadsereg létszáma is lecsökkent, ezért a király a földes urak magánhadseregeit vette igénybe. II.András hadjáratokat indított: u Az elsőt 1213-ban Hanicsi hadjárat u A másodikat 1217-ben Keresztes hadjárat. A király hadjáratainak is nagyok a költségei. II.András a földbirtok elvesztésével megcsappant jövedelmeit regáli (királyi) pénzjövedelmekkel igyekezett pótolni. Például vámokkal, vagy pénzrontással. A pénzrontás az ezüstpénz ezüsttartalmának a csökkentése volt. Külpolitikája, eredménytelen háborúi, a külföldi urak növekvő befolyása az uralkodó osztály felsőbb rétegeiben is elégedetlenséget keltettek. Ezt az elégedetlenséget tükrözte, hogy II.András feleségét, a pazarló udvartartással rendelkező Gertrúdiszt egy főúri összeesküvés keretében megölték. A szerviensek, akik felhasználták a népi elégedetlenséget, s akiket az elégedetlen nagyurak egy csoportja is támogatott, egy királyi joglevél, az Aranybulla kibocsátására kényszerítették a királyt, 1222-ben. Az Aranybulla tartalmazta a nemesség és a király közti megállapodást, a köznemesség jogainak az alapokmánya volt. Az Aranybulla tiltotta a vármegyék eladhatóságát, tiltotta a zsidók kamarai tisztségviselését és tiltotta a tisztségek halmozását is. Az ellenzáradék azt tartalmazta, hogy ha az uralkodó nem tartja be az aranybullát akkor a nemesség betartathatja a mindenkori uralkodóval hűtlenség vétke nélkül. 5. tétel A középkori Magyar állam, egyház, társadalom, és gazdaság fejlődése az Árpád korban A/2. Ismertesse a tatárjárást, értékelje IV.Béla tevékenységét! A/2. A tatárjárás. Az aranybulla rendelkezéseit sem a király, sem az urak nem tartották be. II.András fia, IV.Béla (1235-1270.) útját akarta állni a vármegyerendszer felbomlásának, s megkísérelte az eladományozott birtokok visszaszerzését. Ezzel azonban csak a nagyurak gyűlöletét fokozta, eredményt nem ért el. A királyi birtok bomlása a királyi haderő gyengülését vonta maga után éppen akkor, amikor súlyos veszedelem fenyegette az országot: a tatárok támadása, aminek a hírét Juliánusz barát második útja hozta meg a magyarok számára. Amikor a király megtudta, hogy a tatárok nyugatra, hazánk felé tartanak megpróbált berendezkedni a védelemre. Az észak-keleti határokat megerősítette. A nyugat-európai hatalmaknál próbált segítséget kérni, de nem kapott, mert ellene fordultak a birtok visszaszerzés miatt. Kunokat telepített be a Duna-Tisza közé, mert ismerték a tatárok harcmodorát. De a főurak ellenségesen fogadták a kunokat és meggyilkolták a kunok vezérüket Kötényt. A kunok a tatárok elöl elmenekültek. IV.Béla magára maradt. A tatárok három oszlopban támadtak az országra. Fő seregük a Vereckei-hágón érkezett, Batu kán vezetésével. A nagyurak csak kényszeredetten indultak harcba és a tatárok jelentős fölényben voltak a seregeinkhez képest. A döntő csata a Sajó melletti Muhi pusztán súlyos vereséggel végződött (1241. április 11.). A király az osztrák herceghez menekült, aki csak néhány dunántúli vármegye átadása után engedte szabadon. Végül Dalmáciában talált menedéket. Az ország újjáépítése. 1242 nyarán a főkán halála miatt vagy az miatt mert nem akartak tartósan berendezkedni a tatárok váratlanul kitakarodtak az országból. A király visszatért, s irányításával megindult az ország helyreállításának a munkája. IV.Bélát a tatárjárás utáni politikája miatt "második honalapító"-nak szoktunk nevezni. A király szakított a tatárjárás előtti politikájával, lemondott a királyi vármegyék visszaszerzéséről. Sőt maga adott nagybirtokokat a nagyuraknak, azzal a kötelezettséggel, hogy várakat építsenek, s növeljék a magánhadseregüket. A várépítésben jó példával járt elöl: Visegrádon és a budai Várhegyen építtetett várakkal. A városok fejlődését elősegítő intézkedései is védelmi célokat szolgáltak. Visszahívta és végleg letelepítette a kunokat, ezenkívül letelepítette a németeket, cseheket és a románokat is. Külpolitikájában kelet felé fordult, s a halicsi fejedelemmel lépett szövetségre. 6. tétel Magyarország az Anjouk és Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején A/1. Mutasd be az Anjou-királyok társadalmi és gazdasági reformjait! A/1. A nápolyi Károly Róbert feleségül vette V.István lányát Máriát. 1290-ben Mária királynő bejelenti a trónigényét, magyar trónra fia számára, Malter Károly számára. 1301-ben meghalt III.András. Vele kihalt az Árpád-ház a férfiága. Az ez utáni időszakot nevezzük az interregnum időszakának (királyság közti állapot). Az Árpád-ház kihalása után, 1301-ben Károly Róbert és családja megérkezik Magyarországra. A kiskirályok e közben egy ellen királyt a cseh Vencelt koronáztak meg a szent koronával. Mivel a cseh Vencel csak 12 éves volt nem volt képes az országot kormányozni, így lemondott Ottó bajor herceg javára. Ottó királyt elűzik Magyarországról, aki magával viszi a koronát is. Szent korona híján egy alkalmi koronával koronázták meg Károly Róbertet Esztergomban 1301-ben. A magyar trónt többen is meg próbálták szerezni: n többek között a kiskirályok n az Árpád-ház leány ági örökösei n és az Anjou-dinasztiából származó Károly Róbert. Az örökösödési harcokból IV.Béla ükunokája, a nápolyi Anjou-család tagja I.Károly Róbert (1308-1342) került ki győztesen. Több évig tartó harcban tudta csak ellenfeleit, a nagy tartományurakat legyőzni. Az első sikere a Rozgonyi csata 1312-ben volt, itt legyőzte Aba Amádé seregeit. A legerősebb ellenfele Csák Máté volt. Ő természetes halállal halt meg (nagyon öreg volt). Ebben a harcban néhány délvidéki báróra, az egyházra s a hatalmasoktól sokat szenvedett köznemesekre meg a városokra támaszkodott. Ellenfeleit fokozatosan legyőzve, az országot egyesítette. A levert tartományurak birtokát a hozzá csatlakozó bárók és köznemesek között osztotta szét, ezeket a birtokokat nevezzük honorbirtokoknak. A birtokok összes jövedelmét a honorbirtokosok tulajdonosai kapták meg, de a birtokokat csak használatra kapták. Ezáltal új nagybirtokos osztályt hozott létre, akiknek hűségére (egyelőre) számíthatott. A királyi tanácsban az ő meghallgatásukkal kormányzott. Rájuk építette az állam katonai védelmét. Kötelezte őket, hogy földbirtokuk nagyságától függően magánhadsereget állítsanak ki, s egyben megengedte, hogy a sereget címeres zászlójuk alatt vezessék harcba. Így alakult ki a banderiális hadszervezet (az olasz Bandiera = zászló szóból). Károly Róbert állama változatlanul feudális állam, a feudális osztályelnyomás és kizsákmányolás rendjét biztosító hatalmi szervezet. Továbbra is az egyházi és világi nagybirtokosoké az irányító szerep. Viszont jelentős változás történt a feudális állam gazdasági alapjában. Károly Róbert gazdaságpolitikája. Károly Róbert jó gazdasági érzékkel rendelkező kiváló szervező egyéniség volt. Átszervezte a királyi hatalom gazdasági alapjait. Új adófajtákat vezetett be ezek voltak a regálé jövedelmek, fellendítette a bányászatot és a kereskedelmet. Nagy jelentőségű gazdasági intézkedéseit bányareformja vezette be. A földesurakat is érdekelté tette a birtokaikon találtbányák feltárásában. A kibányászott érc után járó királyi bányabér harmadát átengedte nekik, így földesurak bejelentették (nem titkolták el), hogy a földjeiken gyersanyag lelőhely van. Ugyanakkor bevezette a királyi nemesérc-monopóliumot. A nemesércet csak a királyi pénzverő kamaráknál lehetett pénzre beváltani, ami 35-40%-os hasznot hozott a királyi kincstárnak. A nemesércbányászat a XIV-XV. században nagyon jelentős volt Magyarországon. Károly Róbert állandó jellegű adót vetett ki a jobbágyokra. Bevezette a kapuadót, ezt portánként szedte a jobbágyoktól. A kereskedelem fellendítését is célozta az állandóértékű új pénz: az aranyforint és a ezüst váltópénz, a dénár kibocsátása. Megszűnt a pénzrontás. Az állandó értékű pénz miatt megszűnt a kamaraadó. Hasznot húzott a király a külkereskedelemből is Minden külkerereskedelmi áru értékének 3,33%-át kellett adóként fizetni, ez volt a harmincadvám. Károly Róbert ezekkel a gazdasági intézkedésekkel a termelőeszközök színvonalához igazította az állam pénzügyi alapjait. Károly Róbert külpolitikája. Károly Róbert a korábbi hűbérúri kapcsolatait helyreállította. 1335-ben létrejön a visegrádi királyi találkozó. Ezen a találkozón a cseh, a lengyel és a magyar király jó viszonyt alakított ki és létrehoztak egy egyezményt Bécs kikerüléséről, ez egy új kereskedelmi útvonal létrehozása volt. Károly Róbert szilárd országot hagyott fiára I.Lajosra (1342- 1382). I.Lajos az ország megnövekedett belső erőforrásait hódításokra használta fel. Hosszú hódító háborúkat viselt a nápolyi trón megszerzésért, eredmény nélkül. Harcolt Velence, a szerbek és a bolgárok ellen. Bár a lengyelek is királyuknak ismerték el, s uralkodása alatt a magyar királyság Közép- és Kelet-Európa vezető hatalmává vált, a háborúskodások felemésztették az ország pénztartalékait, s igen megnövelték az új nagybirtokosréteg hatalmát. A bárók hatalmának növekedése a köznemeseket országos méretű szervezkedésre indította. A köznemesek érdekeit szolgálták az 1351-es törvények. I.Lajos felújítja az Aranybullát is. Nagy Lajos 1351-es törvényei, a következő törvényeket vezette be: u kilenced (ami a jobbágyság jövedelmének 1/10%-a volt) u ősiség törvénye u pallosjog (ami a nemesek bíráskodási joga volt). 7. tétel A Hunyadiak kora A/2. Mátyás király uralkodása, a humanizmus és a reneszánsz hatása Magyarországon. A/2. Mátyás megválasztása. Hunyadi János halála után a bárók megkísérelték a Hunyadi-párt hatalmának a megtörését. V.László Hunyadi Lászlót kivégeztette, Mátyást túszként Prágába vitte. A király váratlan halála következtében megváltozott a helyzet. Bár a trónt a Habsburgok és a Jagellók is szerették volna bárói híveik támogatásával megszerezni. a rákosi országgyűlésen 1458-ban a rendek, főleg a nagy számban felvonult köznemesek, Hunyadi Mátyást választották királlyá. A választást a városi polgárság is támogatta. Emellett azonban a 15 éves uralkodónak a bárók feltételeit is el kellett fogadnia. Mátyás király néhány év alatt megtörte ezt a belső anarchiát. Kincstári reformjával rendezte az állam jövedelmeit. Bár a meglévő királyi és a Hunyadi-birtokok jelentős bevételével rendelkezett, ezek nem fedezték az állami kiadásokat. Államháztartása elsősorban a jobbágyok adóján alapult: az Anjouk óta rendszeresen szedett 18-20 dénár értékű adón (melyet jobbágyháztartásonként vettek ki) és az ún. rendkívüli hadiadón, mely az előbbinek ötszöröse: 1 aranyforint értékű volt. Ez utóbbit Mátyás király rendszeresen beszedette (néha évenként többször is). A jobbágyok bírták a súlyos terheket, mivel a király megvédte őket a földesurak hatalmaskodásai ellen. A városoktól származó jövedelmek nem voltak nagyon jelentősek. A megnövekedett állami bevételek lehetővé tették a rendi monarchia két legfontosabb intézményének: a királytól függő hivatalszervezetnek és a zsoldosseregnek a kiépítését. A hivatalokban szakképzett, fizetett tisztviselők működtek. A politikai ügyek legfőbb intézménye a kancellária volt, az állami bevételeket a kincstartóság kezelte. Mátyás újjászervezte a központi igazságszolgáltatást is. Általában háttérbe szorította a bárói kormányzat korábbi intézményeit (például csökkent a kancellária mellett a királyi tanács jelentősége). Uralkodása második felében az országgyűléseket is ritkán hívta össze és csaknem kizárólag a központi hivatalok útján kormányzott. Viszont erősítette a köznemesség helyzetét. Az ő uralkodása alatt vált teljesség a nemesi vármegye szervezete és hatásköre. Bővült a nádor jogköre is. Az állandó zsoldoshadsereg (a fekete sereg) megteremtésével függetlenítette magát a király a nemesi bandériumoktól. Mátyás serege a török szultáné mellett a korabeli Európa egyik legnagyobb és legütőképesebb serege volt. Ezt a sereget a hadművészet magas iskolájának tekintették. Mátyás kiváló hadvezér volt, személyes bátorságáról is sok legenda volt. Ismerte a különböző népek hadviselési szokásait, állandóan tanulmányozta, olvasta a latin írók műveit és saját kora hadtudományi munkáit. Külpolitika. Az állam megnövekedett erejét Mátyás nagyvonalú külpolitikai tevékenységre fordította. Külpolitikáját a török felé védekező magatartás, nyugat felé hódító törekvések jellemezték. A török ellen csak kétszer lépett fel, Jajca, majd Szabács várát foglalta el. Erős közép-európai birodalmat akart létrehozni a magyar, a cseh és a német-római császári korona megszerzésére. Csehországba, Sziléziába, Ausztriába vezetett hadjáratokat, 1485-ben még Bécset is elfoglalta. A nagy birodalom megteremtése, a török elleni nagy támadó hadjárat megindítása nem sikerült. Élete vége felé ugyan új hadimódszerekkel próbálkozott a török ellen: végvárrendszer kiépítésével, az ellenség erejének szívós, lankadatlan széttörésével. Mindez nem változtatott azon a tényen, hogy nem indított támadó hadjáratot a török ellen. Mátyás udvara. A kor gazdasági-társadalmi fejlődését tükrözte a kultúra fejlődése is. Az állam tekintélyéről tanúskodik Mátyás udvara, amely a humanista műveltség és a reneszánsz művészet egyik európai központja volt. Mátyás kiváló külföldi és hazai tudósokat és művészeket gyűjtött maga köré: Bonfinit, Galeottót, Janus Pannoniuszt és Vitéz Jánost is. Mátyás corvina könyvtára páratlannak számított Európában. Ő alapított könyvnyomdát először Magyarországon. Sokat áldozott építkezésekre, a művészetek kibontakozására. 8. tétel Az európai társadalom és gazdaság a nagy földrajzi felfedezésektől a XVII - XVIII. századig A/1. Melyek voltak a nagy földrajzi felfedezések okai és következményei? A/1. A XV. század végére az európai világ túljutott a XIV - XV. századi nagy válságon " Hosszú századnak " nevezik a történészek az 1450 - es évek végétől a XVII. század elejéig tartó időszakot, amely alatt átalakult az európai gazdaság és társadalom, megnövekedett a népesség, s új világgazdasági rendszer jött létre. A nagy felfedezőutak a XV. század végétől sokasodnak meg sok összetevő eredményeként. A fejlődő európai gazdaságnak számos olyan árucikkre volt szüksége, amelyeket a hagyományos utakon - módokon nem tudott megfelelő mennyiségben és kedvező feltételekkel megszerezni. A nemesfémeken ( đ aranyéhség ) és a luxuscikkeken kívül egyre nagyobb kereslet támadt a húst tartósító fűszerek, élelmiszerek ( pl. cukor ), a hajógyártáshoz és építésekhez szükséges faanyagok és a textíliparban nélkülözhetetlen festőnövények iránt. A felfedezésekkel együtt járó terjeszkedés és az új jövedelemforrások az uralkodók és a nemesség érdekeit is szolgálták, hiszen a XIV - XV. században csökkentek a jobbágyoktól behajtható földesúri jövedelmek. Az új piacok és útvonalak nagyban növelhették a kereskedők hasznát. A terjeszkedésre való hajlandóságot fokozta az európai népesség nagyarányú növekedése : Európa lélekszáma az 1400 körüli 45 millióról 1500 - ban 69 millióra, 1600 -ban 89 millióra nőtt. A keresztény hit terjesztésének igénye is megvolt az érintett országok vezetésében és közvéleményében. A felfedezések úttörői a portugálok voltak. Az olasz hajózás több évszázados tapasttalataira építve ők tökéletesítették a caravella elnevezésű tengerjáró hajókat, melyek mélyjáratú, 200 - 500 tonnás, többárbocos összetett vitorlarendszerű, hátsókormányos, magas közlekedési eszközök voltak. Az araboktól átvett iránytű és partmenti hajózás tudománya lehetővé tett, hogy a XV. század kezdetétől újabb és újabb expedíciókat indítsanak Afrika atlanti partjainak a felkutatására. A világon elsőként létesített tengerésziskolájukban az itáliai hajósok, csillagászok és földrajztudósok tanították azt az egyre inkább elfogadott ptolemaioszi tételt, miszerint a Föld gömbölyű. A portugál királyhoz juttatta el Paolo Toscanelli firenzei csillagász 1474 - ben készített térképét is, mely Indiát Európától nyugatra, az Atlanti - óceán túlsó partján ábrázolta. Az első nagy felfedező utak Portugáliából és Spanyolországból indultak ki. Mindkét ország uralkodói fővállalkozóként támogatták a felfedezéseket. A portugálokat segítette a Velencével versengő és náluk megtetelepült genovai kereskedők tőkéje és szakértelme is. Mindkét ország rendelkezett az Atlanti - óceánra nyíló kikötőkkel, ahonnan a széljárást és a tengeráramlatokat kihasználva könnyű volt nyugati és délnyugati irányban kihajózni és visszatérni. A portugálok sokáig nem bíztak a nyugat felé vezető rövidebb útban, ezért maradt sikertelen Kolombusz Kristóf kísérlete, aki kilenc éven keresztül próbálta meggyőzni a portugál királyt, hogy számára egy expedíciós flottát felszereljen. Több sikerrel járt a genovai hajós a portugálok térnyerését féltékenyen figyelő Ferdinánd és Izabella spanyol uralkodópárnál, akik Granada visszafoglalásának évében, 1492 - ben végre megadták a szükséges támogatást, hogy augusztus 3 - án Kolombusz három kis vitorlással útnak indulhasson. A korabeli földrajztudósok által jócskán alábecsült Európa - "India" távolság hatására már maga Kolombusz is kételkedni kezdett vállalkozása sikerében, mikor 1492. október 12 - én végre megpillantotta a mai Bahamákhoz tartozó Guanahani - szigetet. Kuba, Haiti és Dominika felfedezése után tért vissza Európába, ahol kormányzói, alkirályi, admirálisi kinevezésekkel, örökölhető részesedéssel és főleg szűnni nem akaró ünnepléssel fogadták. Kolombusznak négy útja volt még az új földrész felé, melyek szintén nagy jelentőségűek voltak. A Kolombusz által felfedezett földrészen egy folyót, egy várost és egy országot neveztek el róla, maga a földrész azonban első kutatója és leírója, a firenzei Amerigo Vespucci keresztneve után kapta a máig is használatos elnevezését. A felfedezések utolsó nagy egyénisége volt a portugál nemesi származású Fernao de Magalhaes ( Magellán ) volt, akit még gyermekkorában, Kolombusz utazásai kapcsán kezdett foglalkoztatni a Föld megkerülésének a gondolata. Királyi meghatalmazáshoz azonban ő sem jutott hazájában, 1519 augusztusában spanyol felségjelzés alatt tudta csak hosszú és küzdelmes útját megkezdeni. Három évvel később, 1522 szeptemberében az eredeti 5 hajó 256 fős személyzetéből 18 ember tért vissza, egyetlen hajón, az út során Magellán is életét vesztette. A gyötrelmes Föld körüli út részleteit Antónió Pigafetta szemtanú naplójából ismerhetjük meg, ő írja le a számos matrózlázadás leverését, a Magellán - szoros felfedezését és végül a legfontosabb, a kelet - ázsiai Fűszer - szigetek elérését. A felfedező utak összefonódtak az újonnan megismert területek kifosztásával és gyarmatosításával. Az ázsiai kikötőkbe Afrikai megkerülésével érkező portugálok kisajátították az Indiai - óceán fő hajózási útvonalait. Ágyúkkal felszerelt hajóik megsemmisítették az itteni arab tengeri kereskedelmet. Hajóhadaik védelmében kereskedelmi telepek és támaszpontok rendszerét létesítették. Közvetlen fennhatóságot csak néhány kisebb terület fölött gyakoroltak , mert a szárazföldön Kína, Japán és az indiai államok katonailag erősebbek voltak. A tengeri kereskedelem fölötti uralom így is óriási haszonhoz juttatta a portugálokat. Albuquaque, a portugál vállalkozások egyik vezetője úgy becsülte, hogy az 1512 - ben Ázsiából behózott áruk összértéke nyolcszorosan múlta felül a portugál export értékét. Közép - és Dél - Amerika § a mai Brazília kivételével § a spanyol hódítóknak jutott. A spanyol behatolás az itteni fejlett civilizációk tönkretételével, nagy területek gyarmattá szervezésével, jelentős spanyol népesség betelepülésével társult. A Karib - tenger szigeteinek leigázása után 1519 - 1521 között Cortez vezetésével az Azték Birodalmat döntik meg a spanyolok, az 1532 utáni években pedig a Pizarro vezette conquistadorok ( hódítók ) zsákmánya lesz az inkák állama. Az akkor legmodernebb fegyverekkel felszerelt vakmerő hódítók ellen az Azték és az Inka Birodalom nem tudott egyenértékű haditechnikát szembeállítani. Cortez ki tudta használni az aztékok által leigázott népek gyűlöletét, tőlük vezetőket, segédcsapatokat és egyéb támogatást kapott hadjárataihoz. Pizarrónak kapóra jött az uralkodó inka és testvére közötti trónviszály. Így érthető, hogyan győzhetett néhány száz spanyol a milliós birodalmak fölött. A közvetlen kifosztás időszaka után, amely önmagában is hatalmas kincshez juttatta a spanyolokat, megszervezték a gyarmati közigazgatást és gazdaságot. Spanyolországból irányított rendszer biztosította az anyaország számára a nemesfémek és egyéb cikkek ( đ cukornád, gyapot, festőnövények ) megtermelését. A kényszermunka különböző formáira alapozták az ültetvényes gazdálkodást és a bányák művelését. Az 1546 óta kiaknázott ezüstlelőhelyek központja Potosi, a világ legnagyobb városa lett 150 - 200 ezer lakosával. Miközben az érintett területeket a spanyolok gyarmattá szervezték, szétzúzták Közép - és Dél - Amerika korábbi társadalmi szerkezetét. Elpusztították vagy hagyták tönkremenni az aztékok úszókertes művelési rendszerét és az Andok teraszait. Pótolhatatlan művészeti értékek semmisültek meg. Az őslakosság a háborúk, a kényszermunkák, továbbá az Európából és Afrikából behurcolt, Amerikában addig ismeretlen betegségek miatt ( himlő, kanyaró, influenza, vérhas, tífusz stb. ) szőrnyű veszteségeket szenvedett. Az emberveszteségek, a kieső munkaerő pótlására kezdték el a gyarmatosítók a fekete rabszolgák tömeges átszállítását Afrikából. 9. tétel A középkori magyar állam hanyatlása és bukása. A három részre szakadt Magyarország élete. A/1. Mutasd be az ország két majd három részre szakadását ! A/1. Az 1514. évi parasztfelkelés leverése után az ország belső életét továbbra is a királyi hatalom meggyengülése, a politikai érdekcsoportok közötti fokozódó harc jellemezte. Az 1516 - ban megkoronázott gyermekkirály, II.Lajos környezete sem volt képes erőskezű kormányzásra. A zavaros belső állapotok a lehető legrosszabbkor állandósultak, mert a török terjeszkedés ismét hazánk ellen fordult. Szulejmán szultán ( 1520 - 1566 ) első hadjáratát éppen a déli határokat óvó végvárrendszer ellen vezette 1521 - ben. Elesett Szabács, Zimony, majd Nándorfehérvár is. Szapolyai és Báthory késedelmesen összevont csapatai már nem tudtak beavatkozni. A védővonal széteséséből fakadó veszély mindenki számára világos volt. A király és az országgyűlések hasznos döntéseket hoztak az ország védelmi képességének fokozására, de ezek végrehajtásához hiányzott a központi hatalom jól működő szervezete. A Török Birodalom a XVI. század elején kb. négyszeres túlerőben volt Magyarországgal szemben. Ezért az ország hosszú távon csak nagyobb szövetségi rendszer részeként állhatott volna ellen a török hódításnak. A nemzetközi helyzet azonban rendkívül kedvezőtlenül alakult számunkra. A törököktől közvetlenül fenyegetet szövetséges hatalmak közül az 1520 - as évek közepére Velence, Lengyelország és Perzsia is békét kötött a törökökkel. Nem került sor a közös uralkodót választó Csehország és Magyarország erőinek egyesítésére sem. A pápa és a német birodalomi gyűlés segélypénzei nem változtattak lényegesen az erőviszonyokon. Az 1526 májusában megkötött cognaci liga V.Károly ellen szövetségbe vonta a francia királyt, a pápát, Velencét, Milánót, Firenzét és szultánt is. Leginkább a Habsburg Birodalomnak volt érdeke a közvetlen segélynyújtás, de a század folyamán elsősorban a spanyol ág határozta meg a Habsburgok politikáját. A mohácsi vész đ 1526. augusztus 29. A törökök 1526 - os támadása a mohácsi katasztrófához vezetett. Megismétlődtek a korábbi hibák. A várakat nem erősítették meg, nem gyűjtöttek tartalékokat. A királyi seregeket, a főurak bandériumait, a fegyveres köznemességet, a külföldön felfogadott zsoldosokat ismét elkésve csak részben vonták össze. A szultáni hadsereg felvonulását nem tudták megakadályozni. Seregünk vezére, Tomori Pál, aki a megelőző években több sikeres határharcot vívott, nem tudott megfelelő haditervet kidolgozni a fegyelmezettebb, szervezettebb, jobban felszerelt és legalább kétszeres számbeli fölényben lévő ellenség megállítására. Az alig másfél órás csatában elpusztult a sereg fele, a csatatéren vagy a menekülés közben vesztette életét az országnagyok zöme és a király is. Szulejmán nem használta ki győzelmét. Előrenyomult ugyan az elhagyott Budáig, de utána kivonult az országból, s csak az elfoglalt déli várakban hagyott helyőrséget. Az ország azonban nem élt a lehetőséggel. Az erőket kettős királyválasztás osztotta meg. A rendek egy része Szapolyai Jánost, más része Habsburg Ferdinándot választotta meg. Az ellenkirályok háborújában Ferdinánd kerekedett felül, mire Szapolyai a szultán segítségéért folyamodott. Az ország a Bécs elfoglalásáért indított sikertelen török hadjáratok felvonulási területévé vált. 1538 - ban a váradi egyezményben Ferdinánd és Szapolyai megállapodott, hogy mindketten megtartják a kezükön lévő területeket, s Szapolyai halála után a Habsburgok uralma alatt helyreáll az ország egysége. A törökök kiszorítását célzó titkos egyezmény azonban betarthatatlannak bizonyult. Szapolyai halála után az özvegy királyné és tanácsosai megtagadták a hatalom átadását, s a királyságot Szapolyai csecsemő fiának akarták megtartani. Ferdinánd csapatai megostromolták Budát. Szulejmán felismerte az érdekeit fenyegető veszélyt. Elűzte az ostromlókat, maga szállta meg Budát 1541 - ben, az ország közepét pedig török tartománnyá alakította. Az északi és nyugati országrészek megmaradtak ferdinánd fennhatósága alatt. Erdélyt, a Tiszántúlt és a Temesközt a szultán Izabella királyné és tanácsosa, Fráter György kormányzására bízta. Evvel körvonalazódott az ország három részre szakadása. 1. Duna menti rész đ Török Birodalom " Fővárosa "đ Buda 2. Felvidék, Dunántúl nyugati része és Horvátország đ Habsburg " Fővárosa "đ Pozsony Birodalom 3. Erdély, Tiszántúl és Temesköz đ Erdélyi Magyarország Fővárosa đ Gyulafehérvár A törökök kiszorítását első lépése s a királyi Magyarország és Erdély egyesítése lehetett volna. A Habsburgok azonban nem tudtak Erdély biztosítására elégséges haderőt küldeni, ezért a terület különállása megmaradt. 1570 után a Habsburgok is elismerték függetlenségét. Erdély első fejedelme, Báthory István ( 1571 - 1586 ) lengyel királyként sem tudta végrehajtani országegyesítő terveit. Báthory erős központi hatalmat teremtett Erdélyben. A fejedelem kevés beleszólást engedett a kormányzásba a rendeknek. Mivel Erdélyben a nagybirtokok kialakulásának a feltételei korlátozottak voltak, a főurak politikai befolyása nem vált olyan erőssé, mint a királyi Magyarországon. Az erdélyi magyarok egy része a feudális osztálytagozódás keretei között élt. Más részük, a székelyek, külön társadalmi egységet alkottak zárt területi elkülönülésben. Noha régi nemzetségi rendjük a XVI. század második felében már bomlani kezdett, a katonáskodó közszékelyek sokáig megőrizték személyes szabadságukat. A szászoknak kiváltságaik önkormányzatot és személyes szabadságot biztosítottak. A románok jobbágyi sorban éltek. Saját nemességük nem alakult ki. A Török Birodalom a fő hódítási iránytól keletre fekvő országokat vazallusává tette. Állami függetlenségük részben megmaradt, de pl. a két román vajdaság, Havasalföld és Moldva kénytelen volt eltűrni, hogy fővárosában török katonaság állomásozzék, s igen súlyos gazdasági kizsákmányolástól, mindennapos durva politikai beavatkozástól szenvedett. Erdélynek § gazdaságilag, társadalmilag fejlettebb, katonailag erősebb lévén § a vazallusság enyhébb változata jutott. Adófizetés (harádzs) és a szultáni fennhatóság elismerése mellett Erdély a maga belső ügyeiben lényegében független maradt. A XVII. század közepéig nem érte török támadás. 10.tétel Függetlenségi harcok Magyarországon és Erdélyben A / 2 . Miért tevődik át a függetlenségi küzdelmek színtere a királyi Magyarországra a XVII. Század második felében , elemezze Zrínyi Miklós elméleti és gyakorlati tevékenységeit. A harminc évig tartó nagy európai háború után a Habsburgok hatalma tovább csökkent a széttagolódott Németországban. Helyette Csehországban és Magyarországon akarták növelni befolyásúkat. S mert fő ellenfelük a továbbra is Franciaország maradt, arra törekedtek hogy a törökkel mindig fenntartsák a békét. Nemcsak ők nem támadtak, de megtiltották a magyarok török ellenes akcióit is. Ezért a végvárakba a hazai vitézek helyett egyre nagyobb számban idegen zsoldosokat helyeztek. A XVII. Század magyar írásai az emberek reménytelenségét mutatták. Ugyanakkor sokan nem törődtek bele a „ sorscsapásokba „. A politizálás új vezére a költő, hadvezér és politikus Zrínyi Miklós ( 1620-1664 ) lett. Zrínyi a Szigeti veszedelem című eposzával a nemzet erőinek a összefogására lelkesítette kortársait. Hadtudományai munkáiban : a felkészülés gyakorlati feladatait fogalmazza meg ( Tábori kis tracta , Vitéz hadnagy ). Az 1650-es évek közepén úgy látszott hogy mind a török Birodalom mind a Habsburgok meggyengültek. Zrínyi az önálló királyi Magyar királyság megvalósítását II. Rákóczi György fejedelemtől remélte. Csakhogy Rákóczi hatalma éppen akkor gyengült meg : legyőzötten menekült vissza Krakkó alól. Erdély bukásával a magyar függetlenségi törekvések bázisa veszett el, ugyanakkor küszöbön állt a törökök újabb támadása. „ Ha a török támad , nekünk is kell ! „ vallotta Zrínyi és Kanizsa alá vonult, de jött Bécsből a leirat : „ békességrontó „ lépése veszélyezteti a fegyvernyugvást. Vonuljon el Kanizsa alól. Zrínyi engedelmeskedett. Mikor azonban híre kelt hogy elesett Várad , a császári tilalom ellenére várat építetett. Zrínyi-Újvár feladata volt a török megállítása. 1663-ban Köprülü Mohamed fia, a vezetésre termett fiatal Ahmed nagyvezér elindította seregeit. A 120 ezer fős had június végén ért Budára. I Lipót Zrínyi Miklós grófot nevezte ki az egész magyar sereg főparancsnokának. Zrínyi minden energiájával készült az összecsapásra. 1663 végi téli hadjáratának tervével kikényszerítette a törökellenes nemzetközi összefogást. Segítséget küldött ( fegyvereseket ) a német Birodalom, Rajnai szövetség, kis létszámú francia önkéntesek. Zrínyi saját költségén felszerelt sereggel és a szövetséges csapatokkal, mintegy 22 - 25 ezer katonával támadott. Célja az volt, hogy kihasználja a török téli szállásra vonulását. 1664 februárjában felégette a török utánpótlás kulcsát, az óriási fagerendákból készült a mocsaras, áradásos Drávát átívelő 6km hosszú hidat. Az eszéki vállalkozás fő célja az volt, hogy megteremtse Kanizsa ostromának feltételeit, azonban Kanizsát nem sikerült bevenni. A tollal karddal küzdő Zrínyiben Bécs politikai ellenfelet látott , ezért Lipót fővezéri kinevezését még januárban visszavonta. 1664-ben a török újra támadott. A császár új fővezére, Rajmondo Montecuccoli csak akkor szállt szembe a törökkel mikor az már Bécset veszélyeztette. Szentgotthárdnál 1664 augusztus 1.-én a Habsburgok óriási győzelmet arattak a török főseregen. A császári udvar már a győzelem utáni tizedik napon, a szövetségesek tudta nélkül Vasváron békét kötött a levert ellenséggel. A béke az előző évek minden hódítását a szultán kezén hagyta ! . 11. Tétel : A török kiűzése és a Rákóczi szabadságharc A / 1 . Ismertesse a török kiűzésének folyamatát , értékelje jelentőségét A török Birodalom gondjai megsokasodtak, amikor egyszerre több hadszíntéren kellett felvennie a harcot a az ellene szövetkező közép- és kelet - európai hatalmak Szent Ligájával. A Liga létrejöttében nagy szerepet játszott XI. Ince pápa. A pápa a két év alatt kb 10 millió arany segélypénzzel támogatta a tagállamokat. Támadást indított : Velence, Lengyelország, Oroszország, de az összecsapások súlypontja hazánk területére esett, ahol I. Lipót császár seregei nyitottak frontot. Az 1686-os év hozta meg az első igazán átütő sikereket. A Lotharingiai Károly fővezérsége alatt működő haderők, amelyeknek döntő erejét a császári katonákon kívül a különböző német fejedelmek csapatai alkották, visszafoglalták Budát. A következő évek újabb sikereket hoztak. Kiemelkedett Lotharingiai Károly nagyharsányi győzelme és Belgrád elfoglalása ( 1688 ). 1689-ben már Szerbia jó nagy részéről is kiszorultak a törökök, de ekkor megfordult a helyzet mert XIV. Lajos ismét háborút indított nyugaton és a császári haderőt részben ki kellett vonnia a török hadszíntérről. Az újjászerveződött török hadvezetés betört Erdélybe és visszafoglalta Belgrádot. 1691-ben már magyar területeken támadott. Szalánkemén az egyik legvéresebb csata zajlott. A későbbiekben még többször próbálkoztak a törökök visszafoglalni a magyarországi hódoltságot, míg végül 1697-ben Zentánál Savoyai Jenő döntő győzelmet aratott fölöttük. A szultán béke tárgyalásokra kényszerült. Az 1699-es karlócai béke végre szentesítette a magyarországi török hódoltság megszűntetését. Temesvár és környéke kivételével a törökök valamennyi hódításukról lemondtak. Bár hazánk felszabadításában a császári seregek játszottak döntő szerepet, jelentős volt a magyar katonaság részvétele is. A Zrínyi Miklós elképzelte önálló nemzeti hadsereg ugyan nem jött létre, de a magyar csapatok a császári hadvezetésnek alárendelve vettek részt valamennyi fontos hadműveletben. Elképzelhetetlen lett volna a hosszú háború sikeres megvívása a magyar lakosság, elsősorban a jobbágyság óriási anyagi áldozatai nélkül. A hadseregek élelmezését 50 - 70 % - ban a magyar vármegyék fedezték. A lakosság szenvedte meg leginkább az elhúzódó háború szörnyűségeit. Az udvar magyarországi politikája gyökeresen megváltozott az 1681-es soproni országgyűlés végzéseihez képest. A császári csapatok győzelmei módot adtak I. Lipótnak az abszolutista kormányzás újbóli bevezetésére. Az 1687-es országgyűlésen a rendek lemondtak a szabad királyválasztás jogáról és az Aranybulla ellenállási záradékát is hatályon kívül helyezték. Egyre több jele mutatkozott annak hogy Lipót a rendek félreállításával kíván Magyarországon kormányozni. A karlócai béketárgyalásokon magyarok nem vehettek részt. A döntések róluk szóltak, de nélkülük születtek. Az egykori hódoltság birtokainak sorsáról a bécsi udvari kamarától függő Újszerzeményi Bizottság döntött. Az elviselhetetlenség határáig emelkedtek az országgyűlés jóváhagyása nélküli kivetett adók. Új lendületet vett a protestánsüldözés. 12.tétel Magyarország a Habsburg Birodalomban a XVIII. Században A/2. Jellemezze Mária Terézia és II. József uralkodását és a felvilágosult abszolutizmust. 1687-ben Pozsonyi o.gy.-en Magyarország politikai berendezkedését + a Habsburg birodalom és M.o jogi alapjait fogják meghatározni. 1711 - Szatmári béke. Ez a béke rögzíti a jogi viszonyokat. Magyarok ŕ Az örökös királyságot férfi ágon, A rendi jogok tiszteletben tartását ígérik a Habsburgok. 1711-1740 III. Károlynak nincs fiú utódja ki akarja terjeszteni a női ági örökösödést. 1713 ŕ örökös tartományok elfogadják, majd 1722-23 elfogadják a magyarok is . Pragmatica Sanctio : elfogadja a M. ország gyűlés a női ágon való örökösödést. - lemondanak a király választás jogáról - állam függetlenségéről is lemondanak, a törvény kimondja hogy Magyarország és a tartományok együtt kormányoznak. - Magyarországnak csak politikai látszat kormányzata van. Mária Terézia hatalomra kerülése : 1740. Mária Terézia kerül hatalomra. Porosz király nem fogadja el a női ágon való örökösödést.ŕ Megindítja az Örökösödési háborút. - következménye hogy Mária Terézia elveszti Szilézia területeit ( ipar szempontjából fontos terület ). - Mária Terézia segítséget kér, az 1741-es országgyűlésen meghirdeti a nemesi felkelést.ŕ rendek úgy döntenek hogy támogatják. Cserébe M.T felajánja a nemesi adómentességet, s tiszteletben tartja a részleges önállóságot. 1748. Elveszíti Sziléziát, a 7 éves háborúban megpróbálja visszaszerezni.(1756-1763)ŕ sikertelen. 1741. Megkoronázzák magyar királynőnek. Merkantilista elven nyugvó Gazdaságpolitikát fog kidolgozni. - nincsenek gyarmatai, tartományok + Ausztria közötti gazdasági politikai kapcsolat létrehozása ŕ Gyarmat és Gyarmattartó viszony. 1754. Vámrendelet ( 2-ős vámhatár bevezetése ): - alacsonyvámok ha a belső vámhatáron belül történik a kereskedés - magas vámok ha külföldről hozzák be a termékeket. A mezőgazdaság fejlődik, de az ipar nem. A tartományok gazdasági oldala csak 1 irányba fejlődhet. Parasztság terhei a XVIII. Században : n állami terhek : - hadiadó ( 15-30 Ft ) - házi adó ( a nemesi vármegyék költségeit fedezi ) n hadi adók : - Katonák elszállásolása ( Kvartély ) - Katonák élelmezése ( Porció ) - Katonák szállítása ( Forspont ) n földesúri terhek : - ajándék, 9-ed, italmérés ŕ földesúri jog, húseladás, gabona őrlés Parasztfelkelések bontakoznak ki : Békés megye, Mádé falvi veszedelem Földfoglalás, Adó fizetésének megtagadása ( 1764-1765 ) Parasztság diferenciálódása figyelhető meg : - nincstelen zsellérek - módos parasztgazdák M.T látja a parasztság helyzetét ŕ összehívja a rendi o.gy ŕ Javaslatot elveszti. 1767. Rendeleti úton kiadja az Urbáriumot ( Feudális Gazdasági iratfajta ). ŕ Szolgálati kötelezettségek + Földesúrnak jutó egyéb hasonvétel. Tartalma : - Röghöz kötés megszűntetése - Kötelezettségek egységesítése ( Föld nagyságának a fejében kell a kötelezettségeket teljesíteni.) 1773. Oktatásügy rendezése ( Ráció Edukációnisz ) ŕ oktatás kötelezővé tevése. Egészségügy rendezése ŕ Szervezett orvos betelepítések, Egyetemek ( Gimnáziumok ) alapítása, érettségi bevezetése. 1780. Mária Terézia meghall. A trónra fia II. József kerül.1780 - 1790 -ig uralkodik, 40 évesen kerül hatalomra. Intézkedései : - nem esküszik fel a magyar koronára ( kalapos király ) - egység állam ( Magyarországot a Habsburg birodalom részének tekinti ) - egyház politikai intézkedési - jobbágyokkal kapcsolatos intézkedései - nyelv, közigazgatási rendeletek - Rendeleti úton kormányoz Egyház Politikai Intézkedédei : - függetleníti magát a Pápai hatalomtól ( Pápának a rendelkezéseit a királynak kell engedélyezni ) - Türelmi Rendelet : Szabad Vallásgyakorlatot enged minden felekezet számára. - Feloszlatja a kolostorokat, szerzetesrendeket kivéve a gyógyítással foglalkozókat. Jobbágy Rendeletei : 1784. Erdélyben felkelés ŕ a parasztok az urbáriumot egész Erdélyre kiszeretnék terjeszteni. - Jobbágy szabad költözködése - Örökös jobbágyság megzsűntetése - Szabad pályaválasztás - Különböző vallásúak szabadon házasodhatnak - Jobbágy név használatának megszűntetése Nyelv Rendeletei : - Német nyelv kötelezővé tétele - egységes közigazgatás létrehozása - vármegyerendszer megszűntetése - 10 közigazgatási egység létrehozása Népszámlálást tart az adódás szempontjából fontos számára + nemesség adómentességének megszűntetésének tervét is kidolgozza ŕ nagy ellenszenvet vált ki a nemességből Külpolitikája : 1788. Szövetséget köt Oroszországgal. Belép a Balkáni háborúba a törökök ellen. Belgiumban a lázadás leverésében is részt vesz. Uralkodása meggyengül , Halálos ágyán a rendeleteit visszavonja 2 kivételével ( türelmi + jobbágyi ). A\1 Ismertesd az angol vagy a francia forradalom eseményeit ! A francia forradalom: A francia abszolutizmus a XVIII. sz. közepén súlyos válságba került, ami 1787-tôl tovább gyorsult, állandósult a pénzügyi, ipari, kereskedelmi és agrárválság. XVI. Lajos a robbanásig feszült közhangulat lecsillapítására -175 év szünet után- rendi gyűlést hívott össze. A különböző rendek elérendő céljaikban nem, csak a régi rendszer ellenzésében voltak egységesek. A első két rend a meggyengült államhatalommal szemben elvesztett nemesi kiváltságait akarta visszaállítani, míg a harmadik rendként, a nemzet nevében fellépő polgárság polgári jogegyenlőséget és alkotmányos kormányzási formát követelt. 1789. május 5-én Versailles-ban megkezdődött az országgyűlés, amit az uralkodó tiltakozása ellenére a harmadik rend nemzetgyűléssé nyilvánított (június 17.). Az uralkodó kényszerből elfogadta ugyan a változást, de fegyveres erővel kívánt annak véget vetni, ami a nép ellenállását váltotta ki. A néptömegek bekapcsolódása forradalommá változtatta az addigi politikai küzdelmet, július 14-én a párizsi nép megrohamozta és lerombolta az abszolutizmus jelképének számító Bastille-t. A zsarnokság bukása ezzel visszafordít- hatatlanná vált, a francia agrárfeudalizmus társadalmi rendszere és államgépezete néhány hét alatt összeomlott. Előbb a nagypolgárság távolította el a régi rend képviselőit, majd a városok forradalmát követte a vidék forradalma is, amely során a parasztok a feudális jogok teljes eltörlését követelték, és ennek nyomatékául kastélyokat és udvarházakat gyújtottak fel. Az arisztokrácia és a középnemesek nem tehettek mást, augusztus 4-én ("csodák éjszakája") hivatalosan is eltöröltek minden feudális kiváltságot és hozzájárultak a feudális terhek pénzbeni megváltásához is. Törvénybe iktatták még a polgári szabadságjogokat , a törvény előtti egyenlőséget, majd augusztus 26-án elfogadták az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát. 1789-1791 között végbement a francia államgépezet racionalizálása és modernizálása az ereje teljében lévő nagypolgárság vezetésével (az Alkotmányozó Nemzetgyűlés felhasználásával). Az 1791-ben elfogadott alkotmány megnyitotta a tőkés fejlődéshez vezető utat azzal, hogy Franciaországot alkotmányos monarchiává nyilvánította. A nagypolgárság és a vele szövetségre lépő liberális nemesség a politikai kulcspozíciók megszerzésével lezártnak tekintette a forradalmat. Az 1792-ben kialakult válságból kivezető utat a legtöbb politikai erő a háborúban látta. A királypárti nemesség nem tudva beletörődni a változásokba, külső segítséggel akarta a régi állapotokat visszaállítani. A mérsékelt liberálisok a forradalom terjesztésén túl a háborúval akarták elterelni a figyelmet a gazdaság válságos állapotáról. 1792 tavaszán kitört a háború, amelyben a forradalmi erők eleinte vereséget szenvedtek, ami a radikális erők előretöréséhez vezetett. Augusztus 10-én megdöntötték a királyságot, a királyt pedig bebörtönözték (a következő év elején ki is végezték). A nemzetgyűlés megszavazta a Nemzeti Konvent összehívását, amelynek tagjait az általános választójog szabályai szerint választották. Valmynál sikerült feltartóztatni az intervenciós csapatokat, majd megtörtént a köztársaság kikiáltása. A Nemzeti Konvent irányítása a liberális középpolgárság (girondisták) kezébe került, de mérsékelt politikájuk eleve kudarcra volt ítélve, a forradalmat a rossz gazdasági állapotok és a romló hadi helyzet miatt csak radikális irányban lehetett továbbfejleszteni. 1793 tavaszán ennek szellemében a forradalom tömegbázisát kiterjeszteni szándékozó kispolgárság (jakobinusok) kerültek hatalomra, akik a plebejus tömeggel együttműködve június 3-án végleg megdöntötték a girondiak hatalmát. A jakobinusok hatalomra kerülésekor a hatalom válságos helyzetben volt, egyre erősödött a külső és belső fenyegetés, a gazdasági élet pedig a teljes szétesés határára került. A Robespierre vezette jakobinusok maguk mellé állították a parasztságot (földjuttatással és a feudális kötöttségek teljes eltörlésével), majd a forradalmi terrort bevezetve megszilárdított a hatalmat. Az állam legfontosabb szerve a Közjóléti Bizottság lett, amely rögzítette az árakat, amelyek kötelezőek voltak minden kereskedőre, mert a spekulációt halállal büntették. Sikerült megszervezni a hadianyaggyártást, a toborzást és a hadsereg irányítását is átszervezték. Az első eredmények hamarosan jelentkeztek, sikerült a jakobinusoknak a külső és belső válsághelyzetet felszámolniuk, de ezzel a forradalmi terror és a jakobinus diktatúra is fölöslegessé vált. A sorozatos győzelmek után 1794 nyarán (a jakobinus időszámítás szerint thermidor 9-én) a Konvent megbuktatta a jakobinusokat. Az ezt követő években a francia középosztály azt a társadalmi, uralmi formát kereste, amely maximálisan biztosítja a gazdasági és politikai stabilitást az 1789-91 közötti liberális polgári programja alapján. A polgári társadalom kialakulása folyamán egymást érték a rendszerváltozások, először a direktórium (1795-1799), majd a konzulátus (1799-1804), a császárság (1804-1814) következett, amit követően rövid időre visszaállt az abszolút királyi hatalom (Bourbon-monarchia 1815-1830), ami alkotmányos monarchiává szelídült 1830-1848 között, ezt a köztársaság (1848-1851) és ismét a császárság (1851-1870) követte, míg végül a polgárság az 1870-es évektől a parlamentáris köztársaság államformájában megtalálta a követendő utat. A/2 Az USA születése és története a rabszolgaság felszámolásáig Észak-Amerika gyarmatosítása a virginiai Jamestown alapításával kezdődött (1607). A későbbi gyarmatosítási törekvések az új területek nyersanyagainak megszerzésére, esetleg felvevőpiac biztosítására irányultak. Az angol gyarmatosítás Észak-Amerikában 1607 és 1733 között sajátos polgári világot teremtett, amelyben rendek és kiváltságok, de európai értelemben vett jobbágyok és nagybirtokok sem léteztek. A 13 angol gyarmat kb.3 milliós lakossága a keleti partsávot vette birtokba Kanadától Észak-Floridáig. Északon főleg szabad farmerek, iparosok és kereskedők telepedtek meg, a déli területeken a néger rabszolgamunkára építő ültetvényesek teremtettek maguknak új hazát. Az amerikai termékeket az angol gyarmati monopóliumok birtokában levő kereskedők vásárolták meg - az általuk megszabott áron. A kivitel és behozatal fellendülése a XVIII.század közepétől erősítette a szabad piac híveit, napirendre tűzte a függőség lazítását (majd a teljes függetlenséget), az önkormányzat kiszélesítését. A 13 angol gyarmat első kongresszusa (1754) a függetlenségi harc egyik vezetőjének Benjamin Franklinnak (1706-1790) a kezdeményezésére ült össze. A gyarmatok bojkottálni kezdték az angol árukat, amely a "bostoni teadélután" néven ismert incidensben folytatódott(1773). A Philadelphiában 1774 őszén megtartott első kontinentális kongresszuson a fegyveres védekezés mellett döntöttek. George Washingtont választották a függetlenségi mozgalom vezetőjévé. 1776 július 4-én elfogadták Thomas Jeffeson által megfogalmazott Függetlenségi Nyilatkozatot, amely az egyesült gyarmatok szabadságát proklamálta. A szabadság elve mellett az egyenlőség és a társadalmi igazságosság elve is helyet kapott a dokumentumban. 1781-ben Saratoga, majd Yorktown közelében győzött a köztársasági haderő. III.György 1783-ban a versailles-i békeszerződésben elismerte az Egyesült Államok függetlenségét; Kanada brit koronabirtok maradt; a Mississippi bal partján 9 új tagállam jött létre, és csatlakozott a köztársasághoz. A polgári köztársaság független nemzeti és demokratikus államot hozott létre, törvényesítette a farmer típusú gazdálkodást, megvalósította a gyülekezés, a szólás és a sajtó szabadságát, elválasztotta az egyházat az államtól. 1860-ban az USA 32 milliós regionális nagyhatalommá, a világ negyedik ipari államává vált. Kibontakozott észak- keleten a nehézipar, a kohászat és a szénbányászat, de a korábbi "angol" iparágak (pamutipar, textilipar stb.) mellet a mezőgazdasági termelésre épülő iparágakat is kifejlesztették a piacgazdaság szabályai szerint. A déli államok ültetvényein cukrot, mogyorót, rizst, dohányt és főként gyapotot termeltek és értékesítettek főleg Angliában, cserébe angol iparcikkeket vásároltak. Észak az angol áru megvámolásával saját termékeinek keresett Délen piacot, Dél a szabad kereskedelem híveként versenyeztette saját piacain a kétféle árut. Az ültetvényesek olcsó termékei a farmergazdálkodást hozták nehéz helyzetbe. A föld birtoklása annak művelési módját is meghatározta. A farmerek a rabszolgamunka felszámolásában váltak érdekeltté, de az északi államok is igényelték az olcsó és szabadon értékesülő munkaerőt. Az 1860-as választásokat a Köztársasági Párt jelöltje Abraham Lincoln nyerte meg. A déli államok - az északi érdekek érvényesítésétől tartva - elhatározták az USA-ból való kiválást, és 1861 elején létrehozták az Amerikai Államok Konföderációját. A déliek a Sumter erőd megtámadásával elutasították az esetleges kompromisszumot. A gazdasági fölény, az embertartalék, a technika az északiakat segítette, a polgárháború első évei mégis a katonai hagyományokkal, jobb katonai kiképzéssel rendelkező déliek győzelmeit hozták, Lee tábornok vezetésével. Ugyanakkor az északiak tengeri blokádja elzárta a déli államokat a létfontosságú európai importtól. Az eredményességet fokozták Lincoln reformjai: 1. minden farmer jogot kapott arra, hogy 10 dollár illeték ellenében maximálisan 115 kat. hold földet kapjon; 2. bevezették az általános hadkötelezettséget; 3. 1863. január 1-jén a déli államok rabszolgáit felszabadították. 1863 nyarán Lee tábornok Gettysburgnél vereséget szenvedett az északiaktól, majd Sherman és Grant tábornok dél felé szorította a konföderáció egységeit, amelyek részekre szabdalva vereséget szenvedtek vagy megadták magukat. A piacgazdaság általánossá tételével Dél is felzárkózott a nagyobb ütemű iparosításhoz. A volt rabszolgák bérlőként való alkalmazásával sort keríthettek az árutermelésre való átállásra. Ezzel megteremtődtek azok a gazdasági, jogi és társadalmi keretek, amelyek a Csendes-óceánig terjeszkedő Egyesült Államok számára a világhatalommá válás belső feltételeit biztosították. A/2 Hasonlítsd össze Széchenyi és Kossuth politikai pályát Széchenyi István (1791-1860): Az 1825-ös országgyűlésen felajánlotta összes birtokainak egyévi jövedelmét az MTA megalapítására. 1830-ban az Akadémia megkezdte működését, elnöke Széchenyi lett. A '30-as évek elején leírta a legsürgősebb tennivalókat egy korszerű, új Magyarország megteremtéséért. A Hitel (1830)című könyvében egy merész reformprogramot vázolt fel. Ez a következőket tartalmazta: - a robotrendszer megszűntetését a mezőgazdaság fejlődéséért; - a földforgalmat gátló ősiség eltörlését; - a feudális társadalmi berendezkedés lassú, fokozatos, reformokkal történő megváltoztatását. Széchenyi szerint a programot az arisztokrácia vezetésével, békés eszközökkel kell megvalósítani a birodalom keretein belül, az előnyök kihasználásával. A program elleni támadásokat a Világban (1830) utasította vissza. Következő művében, a Stádiumban sűrítve, összefoglalva tárta elképzeléseit a közvélemény elé. Arisztokrata társai továbbra sem lelkesedtek elképzeléseiért, de egyre több középbirtokos vált hívévé. Széchenyi gyakorlati lépéseket is tett programjáért. Irányításával hajózhatóvá tették a Vaskaput, szabályozták a Tiszát; hajógyárat alapított, szorgalmazta az állandó dunai átkelést biztosító Lánchíd építését. Tevékenysége jelentős mértékben hozzájárult a magyar gazdaság fejlődésének megélénküléséhez az 1830-as években. Kossuth Lajos (1802-1894): A magyar nemzeti függetlenségért, a feudális kiváltságok felszámolásáért és a polgári szabadságjog biztosításáért vívott küzdelem legnagyobb alakja.1832-ben felkerül a pozsonyi országgyűlésre. Itt szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat, melyben a reformellenességnek a társadalmi haladásért és a nemzeti érdekek védelmében vívott harcát népszerűsítette. Az országgyűlés berekesztése után hasonló stílusban szerkesztette a Törvényességi Tudósításokat. Lapját betiltották, őt börtönbe zárták. A börtönéből szabadult Kossuth újult erővel látott hozzá politikai programjának elfogadtatásához. Az ehhez szükséges fegyver számára a Pesti Hírlap lett. Programjában jóval túllépett Széchenyi korábbi elképzelésein. A birodalmon belüli gazdasági és politikai különállást, szabad, korlátozás nélküli földtulajdont, kötelező örökváltságot, közteherviselést, népképviseletet követelt. Az általa felvázolt program végrehajtása a magyar polgárság fejletlensége miatt a középbirtokos nemességre várt. Felismerte, hogy a magyar ipar fejlesztését csak önálló magyar vámterületen lehet megvalósítani. Az 1843-44-es országgyűlésen az alsótábla megszavazta a magyar védővámrendszer kialakítására benyújtott javaslatot, az uralkodóház azonban érdemben nem foglalkozott a javaslattal. Így jött létre a "Védegylet", melynek tagjai nem vásárolnak olyan külföldi árut amelyet itthon is előállítanak, hogy ezzel is támogassák az ipar fejlődését. Kossuth lett a védegylet igazgatója. Megszervezte a Gyáralapító Társaságot és Vasútépítő-Társaságot alapított. A végcél a politikai mozgalom, amely Magyarország polgári alkotmányos átalakulásához vezet. 1847-ben sikerült elérnie, hogy a reformerek párttá rendeződjenek (Ellenzéki Párt). Programja az Ellenzéki Nyilatkozat. A nehéz politikai küzdelmek, 1848-as forradalmak a magyar polgári átalakulás ügyén óriásit lendítettek előre. Kimondták a jobbágyfelszabadítást, megvalósították a népképviseleti rendszert, bevezették a közadózást, az ország irányítását független, felelős, magyar minisztérium vette a kezébe. Kossuth a megalakuló új kormány pénzügyminisztere lett. 1848 szeptemberében az ellenforradalom fegyverrel támadt Magyarországra. A kormány lemondott, Kossuth az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként irányította a honvédelmet. 1849-ben kiverték az ellenséget az országból. Magyarország kinyilvánította függetlenségét és a Habsburg-ház trónfosztását. Az ország élére Kossuth Lajost választották, ő nevezte ki a második felelős magyar minisztériumot. a cári intervenció azonban eldöntötte a szabadságharc sorsát. Kossuth a menekülést választotta. Kétéves törökországi tartózkodás után Londonban telepedett le, majd 1861-ben átköltözött Olaszországba. Az itthon maradottak a kiegyezést választották, melyet Deákhoz küldött nyíltlevelében élesen bírált. A/1 Az 1848-as forradalom legfőbb vívmányai A párizsi forradalom híre március 1-jén érkezett Pozsonyba. Kossuth az alsótábla március 3-i ülésén általános támadást indított a rendszer ellen. Fölirati javaslatában: - Jobbágyfelszabadítást - Terhek közös vállalását - Független nemzeti kormányt követelt. Az udvar az országgyűlés feloszlatását mérlegelte. Hogy időt nyerjenek, István nádort (József főherceg fiát) és helyetteseit Bécsbe hívták. Kossuth ekkor a pesti radikálisokhoz fordult. Arra bátorította őket, hogy követeléseikkel gyakoroljanak nyomást az országgyűlésre. Március 14-én Kossuth indítványára - a 12 ponttal összecsengő módon - továbbfejlesztett javaslatot a főrendek elfogadták. Március 15-e Pest-Budán A bécsi forradalom híre Pesten is meggyorsította az eseményeket. A „ Márciusi ifjak ”, Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Irinyi József, Jókai Mór, Degré Alajos, Vidats János félresöpörtek minden óvatoskodást, és március 14-én este a Pilvax kávéházban elhatározták, hogy követeléseiknek másnap utcai tüntetéssel adnak nyomatékot. A „forradalmi csarnokból”, a Pilvax kávéházból kilépve legföljebb tizenöten voltak. És néhány óra múlva Pest utcáin soha nem látott, húszezres tömeg hömpölygött. A forradalom törvényesítése: A forradalomi mozgalmakról érkező mind vészterhesebb hírek rábírták a bécsi udvart, hogy a magyar országgyűlés határozatait - megtoldva a pesti március vívmányaival - V. Ferdinánddal jóváhagyassa. Az országgyűlés elsőnek az úrbéri terhek és a papi tized eltörlését iktatta törvénybe. A megyék pedig, a királyi szentesítést meg sem várva, azonnal kihirdették azt. A törvényeket a király április 11-én szentesítette. Megvalósult: - a kötelező örökváltság - választójog - megszűnt az előzetes cenzúra - A parlamentben korlátlanul lehetett tudósítani. A parlamentben zárt ülésen nem is lehetett érvényes határozatoz hozni. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy reformtörvények formájában forradalmi alaptörvény született. Magyarországon a polgári átalakulás vérontás nélkül végbement. Az első független, a parlamentnek felelős magyar kormány: Battyányi Lajos gróf, az Ellenzéki Párt elnöke, kijelölt miniszterelnök A miniszterek többsége az Ellenzéki Párt vezetői közül kerültek ki. Deák Ferenc: Igazságügyi miniszter Szemere Bertalan: Belügyi miniszter Eötvös József: Vallás- és oktatásügyi miniszter Klauzál Gábor: Földművelés- és iparügyi miniszter Kossuth Lajos: Pénzügy miniszter Széchenyi István: Munkaügyi miniszter Mészáros Lázár: Hadügyminiszter Esterházy Pál: a „ király személye körüli ” miniszter A kormány programja a rend és a béke volt. Ez fejezte ki az ország érdekeit. Konszolidálni kellett a forradalmat, azaz erőt gyűjteni, hogy aztán továbbfejlesszék a vívmányokat. Pénzre volt szükség és hadseregre. 1848 nyarának kellett megmutatnia, hogy képes-e a Battyányi-kormány politikája mindezt a béke fönntartásával megvalósítani, vagy pedig új megpróbáltatások várnak a születő nemzetre. áramlottak. Ez a tőkés iparosítás útja. Az ipari forradalom megváltoztatta a haditechnikát, és befolyásolta az egyes országok katonai teljesítőképességét. Az ipari forradalom Angliája a XIX. század középső harmadára világhatalomra tett szert. Az ipari forradalom demográfiai következményei: Az ipari forradalommal együtt jár a lakosság gyors növekedése. Azonban a népesség növekedése már korábban megindult, mert a tőkés mezőgazdaság több élelmet termelt. Jellemző a falusi és a városi lakosság arányának megváltozása is, a város javára (urbanizáció). Az ipari forradalom visszahatott a mezőgazdasági fejlődésre. Tovább javultak a higiénés Mit kíván a magyar nemzet Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1. Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését. 2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten. 3. Évenkinti országgyűlést Pesten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereg. 6. Közös teherviselés. 7. Urbéri viszonyok megszüntetése. 8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti Bank. 10. A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra. magyar katonáinkat ne vigyék külföldre. a’ külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsátassanak. 12. Unio. Egyenlőség, szabadság, testvériség! Milyen gazdasági, társadalmi, szellemi következményekkel járt az ipari forradalom a XIX. század derekáig Az ipari forradalom véghez vitele: Angliában az iparban minőségi változások mentek végbe. A kézműipart mindössze néhány évtized alatt a gyárakban folyó tömegtermelés váltotta föl. A manufaktúrákban az egyszerű munkamegosztás során elemeire bontották a munkafolyamatokat. A termelés eszközei kéziszerszámok helyett egyre ötletesebb és egyre termelékenyebb gépek lettek. A víz és a szél helyett most a gőz lett a legfontosabb energiaforrás. Mindezek új üzemformát eredményeztek: a gyárat. A közlekedés forradalma lehetővé tette a nyersanyag, a készáru, a munkaerő olcsó és gyors szállítását. Megszületett a termelőeszközök piaca. Kifizetődővé vált a gépgyártás. Az élelemtermelés és a városépítés forradalma óta az ipari forradalom eredményezte az emberiség életében a legmélyebb átalakulást. Az ipari forradalom előfeltételei: Angliában a forradalom előtt kialakult a föld polgári tulajdona, és tőke áramlott a mezőgazdaságba. A XVII-XVIII. században a feudális kötöttségek után fokozatosan megszűntek a föld közösségi használatának maradványai is (nyomáskényszer, közös legelő). A legelőket föltörték, a vizenyős területeket kiszárították. A háromnyomásos gazdálkodást fölváltotta a vetésforgó. Holland mintára takarmánynövényeket termesztettek, megnőtt az állatállomány. A földeket rendszeresen trágyázták. A mezőgazdasági termelés Angliában gyorsabban nőtt, mint a lakosság. Az ipari forradalom kibontakozásának alapfeltétele a jól működő hitelszervezet. 1694-ben megalakult az Angol Bank. A profit és a gazdasági fejlődés az állami politika fontos célkitűzése lett. Nagy előnyt jelentett Anglia számára a jól tagolt tengerpart, a számos kikötő. Az olcsó teherszállítást a part menti hajózás jelentette. Az ipari forradalom kibontakozásának folyamata: A termelés gépesítése csak akkor gazdaságos, ha biztosítható a termelés folyamatossága. Ezért a gépesítés a tömegfogyasztási cikkek (legfőbb a ruházat) előállításában kezdődik. A textilipar vált az angliai ipari forradalom "húzó" iparágává. Az első nehézségek leküzdése után Angliában vasútépítési láz lett úrrá. A vasútépítés újabb lehetőséget adott a gőzgépnek, s piacot teremtett a szén, a vas számára, és megoldotta ezek olcsó szállítását. 1830 és 1850 között a szén- és vastermelés megháromszorozódott. Az új ugrás a gépek előállításának gépesítése volt. A gépek iránti növekvő kereslet kifizetődővé tette a sorozatgyártást. A gépgyártásban a forgácsológépek játszották a kulcsszerepet. Továbbfejlesztették a faiparban használatos eszterga-, maró-, gyalu- és fúrógépeket. Bevezették a szabványokat (kötelezően egységes méreteket). A vasútépítés és a gépgyártás nagy tőkéket igényelt. Ezért a fölhalmozott hatalmas összegek a nehéziparba A/1 Mutasd be az olasz egység kialakulását, milyen módon és milyen lépésekben valósult meg a német egység A XIX. sz. folyamán nemcsak Kelet-Európa népei küzdöttek az önálló nemzeti állam megalakításáért, hanem Nyugat-Európában is volt két ilyen nép: az olasz és a német. Itália nyelvében és kultúrájában egységes volt, de politikailag három fő részre tagolódott: 1.) Észak-Itália, itt a Habsburg birodalomhoz tartozó kis fejedelemségek 2.) Közép-Itália, itt a pápai állam található 3.) Dél-Itália, a Bourbonok nápolyi királysága Az 1848-as forradalmi hullám során elérhető közelségbe került az ország egyesítése, amely mozgalomnak a szárd-piemonti királyság állt az élére. A piemonti hadak Novaránál elszenvedett vereségével ez az álom szertefoszlott, Itália egész területén visszaállt az abszolutista államrend, maradt a széttagoltság. Az olasz egység ügyét ismét Piemont vállalta fel az 1850-es években, Cavour miniszterelnök vezetésével. Cavournak sikerült összehangolnia a dinasztikus és a nemzeti érdekeket és hozzálátott az olasz egység megteremtéséhez szükséges nemzetközi helyzet kialakításához. Ennek érdekében Anglia és Franciaország támogatására részt vett a krími háborúban. Sikerült is elérnie, hogy a franciák a plombiers-i szerződésben (1858) vállalták a katonai segítséget egy osztrák támadás esetén, cserébe Nizzát és Savoiát kérte III. Napóleon. Ausztria támadását nem volt nehéz kiprovokálni, a következő év tavaszán kitört a piemonti-osztrák háború, amelybe - a szerződést betartva - Franciaország azonnal belépett. A szövetséges hadak Magentánál és Solferinónál tönkreverték az osztrák seregeket. A nagy győzelem hatására az Észak-olasz fejedelemségek is fellázadtak Ausztria ellen és bejelentették csatlakozási szándékukat Piemonthoz. Most már nem lett volna nehéz a győzelmeket az olasz egység érdekében kihasználni, de ekkor III. Napóleon hirtelen békét kötött az osztrákokkal (Villafranca, 1859. július 8.) és kivonta csapatait a térségből. A béke szerint Piemont megkapta Lombardiát, de Velencét nem, és az Észak-olasz fejedelemségek ismét a Habsburgokhoz kerültek. Az egységesítési törekvéseket már nem lehetett visszafordítani, sorban csatlakoztak előbb a közép-, majd a dél-itáliai államok Piemonthoz. Fontos állomás volt az 1860 tavaszán kitört palermói felkelés, amelynek támogatására - Cavour hallgatólagos beleegyezésével - Garibaldi serege partra száll Marsalánál, majd a csapataihoz csatlakozó tömegekkel elfoglalja előbb Szicíliát, majd átkelve a tengeren benyomul Dél-Itáliába, elfoglalja Nápolyt. Cavour északról támadásba lendül a pápai állam ellen, majd azt elfoglalva tovább megy délfelé Közép-Itáliába. Szeptemberben csatlakozik egymáshoz a két győztes hadsereg, ezzel az ország - kis kivétellel - egész területe a kezükbe került. A torinói olasz parlament 1861. februárjában kimondja Olaszország létrejöttét, királyává pedig II. Viktor Emánuel piemonti uralkodót kiáltja ki. A XIX. sz. elején megélénkülnek a német egységmozgalmak is, amit segít, hogy Poroszországban és Ausztriában is halad a tőkés rendszer kialakulása, folyik az erőteljes polgárosodás. Az 1848-as forradalmi hullám a német területeket sem kerülte ki, sorra megdőltek az abszolutista rendszerek. Majna Frankfurtban összeült a német nemzetgyűlés (1848. május 18.) amelynek feladata az egységes Németország megteremtése lett volna. Ám amíg végeláthatatlan viták folytak arról, hogy a nagynémet egységet (Ausztria vezetésével az összes német terület) vagy a kisnémet egységet (Ausztria kizárásával Poroszország vezetésével) valósítsák meg, a német forradalom elhalt, minden német területen visszaállt az abszolutizmus. Az ismét megerősödő abszolutizmusnak nem sikerült a feudalizmus visszaállítása, a gazdaság rohamos fejlődésnek indult (elsősorban Poroszország fejlődése volt kimagasló), amely politikai egységet igényelt volna. A német egyesítés folyamatát végül a kisnémet egység híve, Otto von Bismarck porosz kancellár vette a kezébe, ennek érdekében szorosabbra fűzte a kapcsolatot az északnémet államokkal és készült az Ausztria elleni háborúra. Az osztrák-porosz háború 1866 nyarán tört ki, és nagyon gyors porosz győzelmet hozott (königgratzi csata, 1866. július 3.), az északi osztrák hadsereg nagy része megsemmisült Miután Bismarck nem akarta Ausztriát bekebelezni vagy megsemmisíteni, csak a német egységből kizárni, megkötötték az ezt biztosító prágai békét (augusztus 23.), amely kimondja az 1815-ben létrehozott Német Szövetség feloszlatását, az Ausztriához hű kis államok Poroszországba olvasztását és az északnémet államokból létrehozza - Poroszország vezetésével - az Északnémet Szövetséget. Bismarcknak 1867-re sikerül a széttagoltság megszüntetése, létrehozza az egységes német államot, de ezzel a lépésével felborítja az európai hatalmi egyensúlyt. Ezt nem nézhette tétlenül III. Napóleon francia király (leginkább az ingatag helyzetű Franciaországnak volt veszteni valója a hatalmi egyensúly megbillenésekor), kirobbant a porosz-francia háború, amely szintén nem tartott soká, a porosz seregek két hónap alatt döntő győzelmet arattak, 1871 elejére Párizst is körülzárták. Bismarck annektálta Elzász-Lotaringiát, majd 1871. január 18-án Versaillesben kikiáltották I. Vilmos porosz királyt a megalakuló egységes Német Birodalom császárává. A/1 Jellemezd a kiegyezés létrejöttének külső és belső körülményeit. Értékeld a kiegyezést. 1849-50: Haynau kényuralma. Ez a korszak hamar lezárult, a folytatás két irányban történhetett: - Föderalizmus: rendi jellegű föderalisztikus átszervezés a feudális viszonyok fenntartásával. Képviselője Windishgrätz. - Centralizmus: önkormányzatok megszüntetése és felváltása a központi irányításra. Képviselője Schwarzenberg. Az udvar a centralizációs irányzatot tartotta megfelelőnek és követendőnek. Magyarország önállósága megszűnik, különálló rész lett Erdély és Horvátország a déli vidék pedig katonai határőrvidék lett. A maradékot pedig 5 kormányzóságra osztották fel. 1850-ben menesztik Haynaut, helyére Alexander Bach kerül, megkezdődik a Bach rendszer. Megszűntetik a megyerendszert, az igazságszolgáltatást és a törvényhozást az osztrák rendszerhez csatolták. Megszűnt a belső vámhatár, a német lett a hivatalos nyelv (germanizálás). Jelentős hányada az osztrák seregeknek Magyarországon tartózkodott. Létrehozták az államrendőrség, a csendőrség és a titkos rendőrség intézményét. Megindul a polgári átalakulás, az udvar engedményeket tesz: 1852-ben eltörlik az ősiség törvényét. A jobbágyfelszabadítás módját az úrbéli pátensben - a jobbágyság rovására - megváltoztatta. A forradalom és a függetlenség híveinek válasza az elnyomásra nem maradt el. Nemcsak fegyveresen, de passzívan is ellenállást tanúsítottak a rendszer ellen. Nem fizettek adót, nem vállaltak hivatalt és közszereplést. Vezetőjük Deák Ferenc. A forradalom eszméit képviselők közül sokan az emigrációt választották. 1853: merénylet Ferenc József ellen. Ez volt a fegyveres ellenállás legfontosabb lépése. Kossuth emigrációja alatt dolgozta ki terveit a függetlenség kivívására. Célja: függetlenség ha kell ismét szabadságharc útján. Kossuth emigráns kormánya tárgyalt a Szerb, Román fejedelmekkel, Piemonttal illetve III. Napóleonnal. Célja a piemonti háború kiterjesztése országunkra. Ekkor a Habsburgokat komoly gondok veszélyeztették: belső válság, államadósságok, kiürülő kincstár, az itáliai háború miatt gyengülő külpolitika. 1860. március 15 : diákfelvonulás. A katonák sortüze emberéleteket követelt. Széchenyi teljes tanácstalanságában öngyilkos lett. Temetésén ismét több tízezren tüntettek. 1860 : menesztik Bachot. Új politika: föderalisztikus rendszer. 1860 október 20: októberi diploma: abszolutisztikus, föderalisztikus és alkotmányos elemekből álló alaptörvény. Visszaállítaná a Magyar kamarát, a helytartótanácsot, az országgyűlést, ill. ismét a magyar lenne a hivatalos nyelv. Ezt a javaslatot elutasítják. Ezután az udvar ismét próbálkozott a megegyezéssel, 1861 február 26.-án kiadja a februári pátenst. Ez alkotmányos, centralisztikus elképzeléseket tartalmazott. Szintén elutasították. Az 1861-ben összehívott magyar országgyűlés egységesen elutasította a császári ajánlatokat. Kizárólag a 48-as alapokra épülő kompromisszumot tartottak elfogadhatónak. Az elutasítók két csoportra oszlottak: a Deák féle felirati párt a 48-as alapok visszaállítását maximumnak, míg a Teleki féle határozati párt azt minimumnak tekintette és abból semmit nem volt hajlandó engedni. Az ezt követő szavazáson a feliratiak győztek, Teleki öngyilkos lett. Helyére Tisza Kálmánt helyezték. A bécsi udvar Deák javaslatát nem fogadta el és föloszlatták az országgyűlést. 1861-1865: Schmerling a miniszterelnök. Ezt az átmeneti időszakot a provizórium időszakának nevezzük. Erre a korszakra jellemző a passzív ellenálláshoz való visszatérés, a katonai bíráskodás, a centralizációs törekvések. 1865 húsvéti cikk: a 48-as alapokról lemondanak, a birodalom érdekeit tartják szem előtt. Schmerlinget menesztik, a februári pátenst érvénytelenítik. 1866-ban sor került a porosz- osztrák háborúra, ami osztrák vereséggel végződött Königgrätznál. Ezek után a Habsburg birodalom. nagyhatalmi helyzetét csak Magyarország közreműködésével tarthatta meg. 1867-ben Gróf Andrássy Gyulát nevezik ki miniszterelnöknek, az újonnan összehívott országgyűlés becikkelyezte a kiegyezési törvényt. Ferenc Józsefet ezután magyar királlyá választották. Az új államforma: parlamentális alkotmányos monarchia, amely egy kétközpontú dualista állam. Közös az uralkodó: a birodalmi hadsereget vezeti, programokat elfogadja, kormányt nevez ki, és a papi méltóságok beiktatása is az ő jogkörébe tartozik. Közös a hadügy, külügy és az ezekkel kapcsolatos pénzügyek. A törvényhozás a birodalmi gyűlés feladata. Létrejön a vámunió Magyarország és Ausztria között. Közös a pénz, a mértékegységek. Bevezetik a kvótát, azaz a közös költséget miszerint a költségekben Ausztria 70, Magyarország 30 százalékban vállal részt. Magyarországon a törvényhozás, a közigazgatás és a kormány független. Eötvös létrehozza a nemzetiségi törvényt, ami továbbra is hiányos a nemzetiségi jogok tekintetében. A/2 Mi magyarázza, hogy a magyar gazdaság egyik legvirágzóbb időszaka a dualizmus idejére esett Tisza Kálmán Magyarország történetében a leghosszabb ideig, 15 éven keresztül töltötte be a miniszterelnöki tisztet. Európa szerte a nyugodt polgári fejlődés évtizedei következtek ekkor. Lezárultak a nemzeti újjárendeződések, létrejött az olasz és a német nemzetállam. Európában 1871 után nem tört ki háború, nem került sor forradalomra. Látványosan hódított viszont az ipari forradalom. A polgárság gyarapodott, a munkásság szervezkedett, a parlament vitázott és döntött. A szabad versenyes liberalizmus fokozatos, békés fejlődésnek korszaka köszöntött be Magyarországon is. A parlamentben tovább folyt a pártok csatája, az újságolvasókat azonban jobban érdekelték Mikszáth Kálmán humoros parlamenti karcolatai, mint maguk a viták. A nagy kérdések, úgy tűnt hosszú időre eldőltek, az újabb feszültségek viszont még nem borzolták fel a kedélyeket. A gazdasági kiegyezés első és második megújítása, ha nem is viták nélkül, de végbement. A külpolitikában létrejött a kettős, majd a hármas szövetség (Németországgal, majd Olaszországgal), az európai rend hosszú időre biztosítottnak látszott. A nagyhatalmak felhatalmazása alapján 1878-ban a Monarchia csapatai megszállták Bosznia-Hercegovinát. Egy nagyhatalom részeként, nagyhatalmi szerepben tetszelgett önmaga előtt az ország vezetése. A történelmi nemesség a maga díszöltözeteiben pompázott, közben gazdagodott a polgárság, biztosítottnak látszott az alkotmányosság. A parlamenti ellenzék elsősorban nemzeti követelésekkel lépett fel, vagyis azzal vádolta a kormányt, hogy indokolatlan engedményeket tesz az uralkodónak és a másik birodalomfélnek. Tisza Kálmán erélyesen és ügyesen kormányozta a kormánypártot. Az ellenzék döröghetett a parlamentben, szidhatta a kormányt a sajtóban, s közben maradt minden a régiben. A kormánypárt megszavazta amit kellett. Az erőszakos eszközök sem hiányoztak. Igyekeztek felszámolni a nemzetiségek és a munkásság mozgalmait. 1881-ben megszervezték a csendőrséget a puszták és falvak rendjének fenntartására. Az állami közigazgatás egyre szélesebb körben kiépülő igazgatási apparátusa állást kínált a birtokát vesztett nemesség, a dzsentri tagjainak. Duzzogva ugyan, de beállottak a hatalom szolgálatába. A dualizmus időszakában kiépült a magyar kultúra és tudomány intézményrendszere. A budapesti egyetem modern épületekkel és műszerekkel felszerelt létesítménnyé fejlődött, nagyságrendben Európa első egyetemei közé tartozott. Világhírűvé vált a pesti orvosi iskola. Felzárkózott és Eötvös Lóránd geofizikai munkássága révén hírnevet szerzett magának a magyar természettudomány. Megkezdődött a társadalomtudósok alapos, szakszerű kiképzése. Kolozsvárott 1871-ben újabb egyetemet alakítottak, különvált a Műegyetem. Létrejöttek a zene, a képzőművészet felsőfokú intézményei. Pompás palotákba költöztek az újonnan alapított múzeumok, megnyílt az Operaház. Pest és Buda egyesült és igazi nagyvárossá fejlődött. A rendszer biztonságos, újabb ékítményekkel gyarapodó építményén azonban hajszálrepedések mutatkoztak. Fokozódtak a támadások "Magyarország örökös miniszterelnöke ", Tisza Kálmán ellen. A magyar kormányfőnek ugyanis a közös hadsereg fejlesztésére vonatkozó javaslatokat kellett volna a parlamenttel megszavaztatnia. Hiszen erősödött a gazdaság, nőtt a népesség, fejlődött a haditechnika, s mindez a nagyhatalmak egymás közti versenye folytán megkövetelte a hadsereg fejlesztését. A költséges bécsi kívánságok azonban Magyarországon népszerűtlenek voltak, s Tiszának minden ügyességére szüksége volt, hogy a javaslatokat keresztülhajszolja. Az 1888-ban kezdődő úgynevezett Nagy Véderő Vitában azonban Tisza immár teljesen elhasználódott. Rudolf trónörökös halála egyelőre elnapolta a kormányválság kiéleződését, de Tisza érezte, hogy mennie kell. Egy népszerű ügy, Kossuth állampolgársága kapcsán az ellenzékkel tartva, annak fenntartása mellett foglalt állást. Saját kormánya leszavazta; benyújtotta lemondását. A/1 Melyek voltak az I. Világháború okai, hogyan készültek fel a háborúra az európai hatalmak. Mutasd be a háború menetét 1914-16 között. Európa országai az első világháború előtt: Anglia: Nagy gyarmatbirodalommal rendelkezik (India, Egyiptom, Szudán, Kenya, stb.). A pénzügyi és kereskedelmi világ vezetője. A világ legnagyobb hadiflottájával rendelkezik. Külpolitikájának célja az európai kontinentális egyensúly fenntartása Németország, Franciaország és Oroszország között, valamint gyarmatbirodalmának megtartása, illetve új birtokok megszerzése (Közép-Afrika, Kairó-fok város vonal). Franciaország: Jelentős gyarmattartó (Indokína, Tunézia, Marokkó, Nyugat-Afrika). Gazdasága főleg a XIX. század végén dinamikusan fejlődik. Az 1870/71-es francia-porosz háborúban elveszítette kontinentális vezető szerepét Európában. Külpolitikájának célja gyarmatbirodalmainak megvédése és kiterjesztése, Európában kontinentális vezető szerepének visszaszerzése, revánspolitika Németországgal szemben, Elzász-Lotaringia visszaszerzése. Oroszország: Területe óriási, lakossága rendkívül nagyszámú. Gazdasági, társadalmi viszonyai elmaradottak, feudális jellegűek. A krími háborúban elvesztette nagyhatalmi presztízsét. Terjeszkedni akar a cár személyes hatalmának növelése érdekében. A terjeszkedés iránya Közép- Ázsia, Szibéria, a Kaukázuson túli területek. Külpolitikájának célja a válságban lévő Törökország hatalmi helyének betöltése a Balkánon és Kis-Ázsiában, ezúton a feketetengeri szorosok megszerzése. Németország: 1871-ben egyesült ismét egységes politikai állammá. Gazdasága a legdinamikusabban fejlődik. Gyarmatbirodalma korlátozott kiterjedésű. Gyarmatait csak a többi nagyhatalom rovására tudná növelni. Külpolitikájának célja a teljes európai hegemónia megszerzése, terjeszkedés a Közel-Keleten, német befolyási övezet kiépítése Közép-Európában, Afrikában és a Csendes-óceánon gyarmatainak növelése. Osztrák-Magyar-monarchia: Nagy területű, soknemzetiségű monarchia. Súlyos belpolitikai gondokkal kűzd (gazdaság, nemzetiségi kérdés, társadalmi ellentétek). Külpolitikájának célja politikai befolyás szerzése a Balkánon, igazodás Németország közel-keleti terjeszkedéséhez. Szövetségi rendszerek, a világháború kirobbanása: 1879-ben Németország létrehozta a kettős szövetséget az OMM-val. 1882-ben Németország, az OMM és Olaszország között létrejött a hármas szövetség. Érvénytelen a szövetség, ha az Anglia elleni háborúhoz vezetne. 1893-ban létrejött egy francia-orosz katonai szerződés. 1904-ben Anglia és Franciaország megkötötte az entente cordiale-t, a szívélyes megegyezés elnevezésű szerződést (antant). 1907-ben angol-orosz katonai szerződést kötöttek. Létrejöttek az antanthatalmak. A szerződés lényege, hogy az egymás elleni konfliktusokat békés úton oldják meg, és háború esetén közösen lépnek fel ellenségeikkel szemben. Erőviszonyok: A központi hatalmak összefüggő területtel rendelkezik, így könnyebben lehet a csapatokat mozgatni, élelmet, fegyvert szállítani. Viszont nincs elég nyersanyag felhalmozva egy elhúzódó háború esetére. Az antanthatalmak számára gyarmatbirodalmaik szinte kimeríthetetlen nyersanyagbázist jelent, viszont szárazföldi hadseregeik gyengébbek. A/1 Melyek voltak az I. Világháború okai, hogyan készültek fel a háborúra az európai hatalmak. Mutasd be a háború menetét 1914-16 között. Haditervek: Schlieffen-terv (Németország terve): feltételezi Oroszország lassú mozgósítását. 1. lépés: Németország egyfrontos háborút vív Franciaországgal, az OMM pedig Szerbiával. Villámháborús győzelem. 2. lépés: Oroszország elleni háború. Angol-francia haditerv: az első ökölcsapás kivédése. Oroszország: lehetőleg azonnali támadás Németország és az OMM ellen. Hadüzenetek: 1914 júniusában a Monarchia hadserege Bosznia-Hercegovinában hadgyakorlatot tartott. Gavrilo Princip június 28-án lelőtte Ferenc Ferdinánd trónörököst. Július 23-án a Monarchia demarsot (erőteljes tiltakozást) küldött Szerbiának. Szerbia ezt visszautasította. Július 28-án az OMM hadat üzent Szerbiának. A nagyhatalmak hadba lépése: augusztus 1-jén Németország hadüzenete Oroszországnak; augusztus 3-án Németország hadüzenete Franciaországnak és Belgiumnak; augusztus 4-én Anglia hadüzenete Németországnak; augusztus 5-én az OMM hadüzenete Oroszországnak; augusztus 12-én az OMM hadüzenete Angliának és Franciaországnak; augusztus 23-án Japán hadüzenete Németországnak. Az USA, Olaszország, Románia, Bulgária semlegességi nyilatkozatot tett. Az 1914. évi hadműveletek: Nyugati front: A németek támadást indítanak Párizs ellen (augusztus 3). Az antantcsapatok ellentámadása és a németek megállítása. Állóháború alakult ki (szeptember 5-10). Keleti front: Orosz támadás indult Galíciában és Kelet-Poroszországban (augusztus). Hindenburg tannenbergi győzelme, a 2. orosz hadtest megsemmisült (augusztus 17-19). Német győzelem a Mazuri tavaknál (szeptember 6-15). Az oroszok elfoglalják Kelet-Galíciát (augusztus vége). Európán kívüli csaták: - Japán elfoglalta Németország távol-keleti gyarmatait. - Törökország belépett a háborúba a központi hatalmak oldalán (október). - Mezopotámiában, a Dardanelláknál, Palesztinában és a Kaukázusban is megindultak a harcok. A Boszporusznál és a Dardanelláknál elzárták Oroszországot szövetségeseitől. - A német flotta kudarcot vallott Helgolandnál (november 1). - Anglia tengeri blokád alá vonta Németországot (november 2). Az 1915. évi hadműveletek: Olaszország belépett a háborúba az antant oldalán (május). A Monarchia az Isonzó folyónál megállította az olasz támadást. Németország fő erőit keletre irányította. Gorlicénél áttörték a frontot, jelentős területeket foglaltak el (május 2). Bulgária belépett a háborúba a központi hatalmak oldalán (szeptember). Bulgária és a Monarchia együttesen legyőzik Szerbiát (október). Ypernnél német gáztámadás, állóháború. A/2 Melyek voltak az I. Világháború okai, hogyan készültek fel a háborúra az európai hatalmak. Mutasd be a háború menetét 1914-16 között. Az 1916. évi hadműveletek: Verdun erődjének véres ostroma (február). Az Isonzó folyónál a Monarchia sikereket ért el Olaszország ellen (május). Jütland partjainál német-angol tengeri csata (május-június). Bruszilov orosz tábornok támadását Galíciában a német-osztár-magyar erők visszaverték (június). A román hadsereg betört Erdélybe (augusztus 17). A Monarchia német segítséggel visszaverték a románokat, majd elfoglalták Bukarestet is (december). Az 1917. évi hadműveletek: A németek meghirdették a korlátlan tengeralattjáró-háborút (február 1). Erre válaszul az USA belépett a háborúba az antant oldalán (április). A Kerenszkíj-offenzíva, az orosz kormány által indított támadás sikertelen maradt (július). Az antanttámadás Észak-Franciaországban elakadt (május). A 12. isonzói csata után az osztrák-magyar csapatok a Piave folyóig nyomultak előre (november). Béketárgyalások Oroszország és a központi hatalmak között (december). Az 1918. évi hadműveletek: Wilson kihirdette 14 pontos béketervét (január). Az újabb német támadást a Vörös Hadsereg Narvánál megállította (február). Breszt-Litovszkban békeegyezmény (március). A 2. marnei csatában az antant ismét visszaveri a németeket (március). A piavei csatában a Monarchia hadserege alulmaradt a megerősített olasz haderőkkel szemben (október 24). Páduában a Monarchia aláírta a fegyverszünetet (november 3). A compiegne-i erdőben Németország is aláírta a fegyverszünetet (nov. 11). Bulgária szeptember 29-én, Törökország október 30-án kapitulált. A/2 Mutasd be és értékeld a versailles-i és a washingtoni békerendszert 1919 januárjában az antanthatalmak országai találkoztak Párizsban, hogy megállapítsák a békefeltételeket. Miközben mindannyian egyetértettek azzal, hogy Wilson elnök 1918. januárjában megfogalmazott 14 pontját mindenképpen alapul kell venni a jövőbeni háborúk elkerülése érdekében, mégis kezdetben nagyon eltérőek voltak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy melyek a vesztes országok, kik azok, akiket kezdeti agresszoroknak kell tekinteni és meg kell büntetni. A franciák nem tudták elfelejteni másfél millió halottjukat és a pusztítást, amelyet országuk északi felében véghezvittek. Következésképpen miniszterelnökük, Georges Clemenceau, különösen ragaszkodott hozzá, hogy Németország fizesse meg a kárt, amit okozott. A brit miniszterelnök, David Lloyd George, 1918 decemberében a választásokon ismét bizalmat kapott és azzal a szlogennel tért vissza hivatalába, hogy "fizessen Németország", mivel választói tisztában voltak azzal, hogy az ország 760 000 katonát elveszített a háborúban és nagy összegekkel tartoztak Amerikának. Maga Wilson, akinek 14 pontja ekkorra már sokat veszített jelentőségéből, kénytelen volt igazodni ahhoz, hogy az 1918 novemberében megtartott választások eredményeképpen mind a képviselőházban, mind a szenátusban többségbe kerültek az eddig ellenzéki republikánusok, akiknek politikája szerint Amerikának a lehető legjobban el kell távolodnia Európától. Így hát nem volt kedvező helyzetben. A 24 kisebb országból, akik képviselőket küldtek a békekonferenciára, Olaszország és Japán volt a leghangosabb, de egyikük sem kapta meg amit akart, legalábbis ami a területi követeléseket illeti. Olaszország megkapta Dél-Tirolt; nem sikerült azonban megszereznie az Adriai-tenger keleti partját, pedig nagyon fájt a foga rá. Japán korábbi német fennhatóság alatt álló szigeteket kapott a Csendes-óceánon, de nem kapott Kína szárazföldi területeiből. Németország elveszítette összes tengeren túli gyarmatát, melyeket Nagy-Britanniának, Franciaországnak és Japánnak adományoztak. Az Oszmán Birodalmat felszabdalták: Franciaország kapta meg Szíriát és Libanont, a britek pedig Palesztinát, Transzjordániát és Irakot. Magán Európán belül Wilson önrendelkezésről szóló alapelve, amely egyike volt a 14 pontnak, nagy hatást gyakorolt a békeszerződésre. A/2 Mutasd be és értékeld a versailles-i és a washingtoni békerendszert Három független baltikumi államot hoztak létre: Lettországot, Észtországot és Litvániát, valamint Lengyelország is elnyerte függetlenségét. A lengyelek megkapták egész Galíciát és egy folyosót a Balti-tengerre, a mostani Gdanskkal egyetemben, melyet Kelet-Poroszország területéből választottak le. A régi Osztrák-Magyar Monarchia maradványait teljesen felszabdalták és elismerték a magyarok függetlenségét. Egy új államot hoztak létre a Balkánon, Jugoszláviát. Ez magában foglalta Szerbiát és Montenegrót, valamint Ausztria korábbi tartományait, köztük Horvátországot és Bosznia-Hercegovinát. Ez nagyrészt megfelelt a szerbeknek, mert így vezető pozícióba kerültek, de a többi etnikai csoportnak is kedvező volt a döntés, mert így a korábbi vesztes oldalról átkerültek a győztes oldalra. A mesterséges állam létrehozása azonban olyan problémákat teremtett, amelyekkel a világ mind a mai napig is küzd. Annak érdekében, hogy a legyőzött németek a jövőben ne kezdjenek agresszív háborúba, fegyveres erőiket és haditechnikáikat kemény korlátok közé szorították. Németország számára egy mindössze 100 000 fős önkéntes hadsereget engedélyeztek, megtiltották, hogy nagy, modern hadihajókkal, légierővel vagy tankokkal rendelkezzenek és a tüzérségi ágyúik méretét is korlátozták. Ezenkívül az ország hadiiparának gyárait nagy mértékben leszerelték és a Rajn vidékét demilitarizálták. És ami még ennél is jobban megnyomorította Németországot, hogy óriási összegű kártérítést kellett fizetnie az okozott kárért. Németországban sokan azon a véleményen voltak, hogy utasítsák vissza a békefeltételeket, mivel azok hihetetlenül kemények, és azzal érveltek, hogy a német hadsereget nem is győzték le. Valójában azonban nem volt választási lehetőségük, így 1919 június 28-án aláírták a békeszerződést a versailles-i Tükörteremben, ugyan- abban a szobában, melyben I. Vilmos császárt Németország uralkodójává nyilvánították 1871-ben. A békeszerződést ezután a többi vesztes ország is aláírta. A párizsi békekonferencia azonban még egy másik módon is biztosította, hogy ne törjön ki nagyobb háborús konfliktus a jövőben. A Népszövetség létrehozásának ötlete ismét Woodrow Wilson ötlete volt. Minden győztes, valamint semleges állam számára felkínálták a tagságot így 42-en csatlakoztak a szövetséghez. A Népszövetség célja az volt, hogy egyeztető eljárások segítségével előzzék meg a lehetséges konfliktusokat. Ha ez nem sikerülne, és ha az egyik tagállam megtámadná a másikat, a szövetség szankciókat alkalmazna, végső megoldásként pedig fegyverrel avatkoznának közbe. A háborús veszélyek csökkentésének egyik eszköze a leszerelés volt. Itt, a Népszövetségtől való elszakadás ellenére az amerikaiak játszották a vezető szerepet. Ennek eredménye a washingtoni 1922-es tengeri békeegyezmény volt. Ebben a nagyobb hatalmak megállapodtak abban, hogy korlátozzák nemcsak a hadihajók egymáshoz viszonyított méretét, de a többi hajóik méretét is. Ennek egyik korai és jelentős eredménye a hadihajók átalakítása, valamint a repülőgép-hordozók építése volt. Japán is elégedetlen volt, nem is annyira a békeegyezménnyel, mint inkább az 1921-22-es washingtoni tengerészeti konferencia eredményeivel, melynek értelmében haditengerészetük továbbra is alárendelt szerepet játszott és az amerikai haditengerészettel szemben. A világ tehát arra törekedett, hogy a Nagy Háború véget vessen az összes háborúzásnak. De már közvetlenül a háború utáni első évtizedben sokan nehezteltek az emiatt foganatosított új intézkedések miatt és hamarosan új erők bukkantak a felszínre, hogy a világ békéjét és stabilitását fenyegessék. A/1 Hogyan élte meg és hogyan lábalt ki a válságból az Amerkai Egyesült Államok? Az első világháború utáni évek legnagyobb haszonélvezője az Egyesült Államok volt. Wilson elnök és a demokraták bukása után(1920) a republikánus elnökök gondtalannak látszó korszaka következett. Az amerikai gazdaság termelése a fellendülés éveiben(1923-1929) átlagosan 40%-al növekedett és ez az életkörülmények nagyarányú javulását is maga után vonta. Úgy tűnt tehát, hogy az Egyesült Államokban tökéletesen valósult meg az iparűzés és a kereskedelem szabadsága, politikára szinte nincs is szükség, hisz mindent megold a sikeres üzlet. Calvin Coolidge elnök utóda, az 1929-ben hivatalba lépő Herbert Hoover azonban a legmélyebb válsággal találta magát szemben, de elődei beváltnak hitt politikáján nem volt képes érdemben változtatni. 1929 októberében összeomlott a New-York-i tőzsde, ami egy soha nem látott négyéves válságot vont maga után. Ennek mélypontján 1932-ben az Egyesült Államok ipari termelése közel 50%-al volt kevesebb, mint 1929- ben. Amerikában a munkavállalók egynegyede elvesztette a munkahelyét. Kiderült, hogy az 1920-as évek második felében szilárdnak hitt világgazdaság nagyon is törékeny. A szükségessé vált új gazdaságpolitika elméleti megalapozója John Keynes brit közgazdász volt, aki a túltermelési válságot és az ebből fakadó munkanélküliség okait az addigiaktól eltérő módon értelmezte. Azzal a régi tétellel szállt szembe, miszerint a teljes foglalkoztatottság a gazdaság természetes állapota, s a nagy arányú munkanélküliség csak átmeneti zavar, amit néhány intézkedéssel fel lehet számolni. Ez a felfogás ugyan korábban, a még telítetlen világpiac időszakában helyesnek tűnt, de az egységessé és telítetté vált világpiac időszakában idejemúlttá vált. Az alapvető gondot az okozta, hogy a telítettség miatt termeléssel nagyobb munkanélküliség járt együtt. Ez csökkentette a keresletet és így még inkább visszaesett a termelés. A válság tehát egyre mélyebbé vált. A kormányok viszont nem avatkoztak be a gazdaságba, mert ezzel sértették volna az iparűzés és a kereskedés szabadságának több évszázados elvét. Keynes ezzel szemben azt hirdette, hogy a kormányoknak be kell avatkozniuk a gazdaságba. Nem elég ha a költségvetés egyensúlyán őrködnek, sőt akár az egyensúly felborulása, akár a túlköltekezés árán is meg kell fékezniük a válságot. A válság mélypontján, 1932 novemberében megvonták a bizalmukat a 12 éve kormányzó Köztársasági Párttól, és a demokrata párti Franklin Rooseveltet választották meg az Egyesült Államok elnökévé. Roosevelt elnök beiktatásának napján bankválság volt az országban. Az új elnök első intézkedéseivel négynapos bankzárlatot rendelt el, majd összehívta a Kongresszusülését és új banktörvényt fogadtatott el. Ez lehetővé tette, hogy a bankbetétek tömeges kivételét megakadályozzák, s megtiltotta az arany kivitelét az országból. A bankok újbóli megnyitását a pénzügyminiszter engedélyéhez kötötte, ezzel megakadályozta több mint kétezer gyenge bank újranyitását. Az erősebb bankokkal szemben viszont lassan helyre állt a bizalom. Roosevelt azzal is tisztában volt, hogy a gazdasági és társadalmi reformjait csak a közvélemény támogatásával tudja megvalósítani. Kihasználva az akkor elterjedő rádiózásban rejlő erőt rendszeresen beszámolt reformjainak állapotáról és tájékoztatott a legfontosabb kérdésekről. A New Deal (új irány) program alatt reformok egész sorát vezette be. Közülük legjelentősebbek egyike a Polgári Tartalék Hadtest megalakítása volt. Ebbe munkanélküli fiatalok jelentkezhettek, s ingyenes étkezést, szállást, egyenruhát és napi zsebpénzt kaptak. Munkájukat műszaki személyzet irányította, melynek során erdőket ültettek, utakat, hidakat építettek és javítottak, parkokat létesítettek, talajjavítást végeztek stb. A mezőgazdaság elhúzódó válsága külön is nagy gondot okozott. 1933 májusában Roosevelt elfogadtatta a Kongresszussal a mezőgazdaság helyreállításáról szóló törvényt, amely kereslet-kínálat egyensúlyának visszaállítása érdekében intézkedéseket hozott a vetésterület és az állatállomány csökkentése érdekében. A farmerek haladékot kaptak adósságuk visszafizetésére. E törvény keretében hirdették ki, hogy a dollár nincs rögzítve az aranyalaphoz. Azaz a fellendülés érdekében Roosevelt inflációs gazdaságpolitikát kezdett. A harmadik, talán legnagyobb horderejű New Deal-törvény a nemzeti ipar helyreállítását tűzte ki célul. Tehát a New Deal nem a hagyományos, vagyis a termelést általában visszafogó válságkezelést jelent, hanem az állam beavatkozásával mesterséges nekilendítést tartalmaz. Igaz, ahol kellett visszafogta a termelést a kereslet-kínálat egyensúlyának helyreállításának érdekében, ugyanakkor az inflációs politikával lehetővé tette új beruházások indítását és a csődbe ment vállalatok újraindítását. A törvény hatalmas összegeket biztosított közmunkákra és új létesítményekre. A válság miatt olyan új, alapozó beruházásokra van szükség, amelyek új munkahelyeket teremtenek, de termékeik nem jelennek meg az amúgy is túlzsúfolt piacon pl:utak, autópályák, repterek. Ehhez át kellett csoportosítani a tőkét, a hiányzó összegeket pedig az inflációs pénzpolitikával lehetett pótolni. Ez a törvény megteremtette a tisztességes verseny szabályainak és alkalmazásának feltételeit. Ennek folyamán meghatározták a technikai folyamatokat, a termelés mennyiségét és a munkásvédelmet. Ugyanez a törvény biztosította a munkások jogát kollektív szerződések kötésére és szakszervezetek alakítására, miközben megtiltotta a gyermekmunkát, megállapította a munkabér alsó és a munkaidő felső határát. Mindeközben létrehozták a Szövetségi Rendkívüli Segélyhivatalt, mely a munkanélküliek segélyezését szervezte és irányította. A/2 Hogyan élte meg és hogyan lábalt ki a válságból az Amerkai Egyesült Államok? Az új gazdaságpolitika elfogadására és törvényeinek betartására rá kellett kényszeríteni a gyárak és üzemek tulajdonosait. Ezt a ' kék sas ' akcióval érték el, aminek lényege, hogy a New Deal-törvényeket betartó vállalatok elláthatták áruikat egy kék sast ábrázoló jelvénnyel. Így minden vásárlás egyben állásfoglalás volt Roosevelt politikája mellett, s a közvélemény döntő többségének támogatásával sikerült rákényszeríteni az elnök gazdaságpolitikáját. Az elnök folytatta reformpolitikáját, kivezetve az Egyesült Államokat történelmének egyik súlyos válságából. A New Deal határozottan szembeszállt a hagyományos kapitalista felfogással, a szabad vállalkozás féltve őrzött dogmájával és általánossá tette az állami beavatkozás politikáját, a kereslet-kínálat egyensúlyának szabályozott fenntartását. A/2 Mutasd be a nemzetközi szervezeteket 1. Katonai szervezetek NATO: A North Atlantic Treaty Organization (Észak-atlanti Szerződés Szervezete) kifejezésből alkotott betűszó. A szervezetet 1949-ben egyezmény aláírásával alkotta meg 12 ország: Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Izland, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Portugália, az Egyesült Királyság és az USA. 1952-ben Görögország és Törökország, 1955-ben Németország és 1982-ben Spanyolország csatlakozott a szervezethez. A NATO állandó katonai szövetség, amelyet Nyugat-Európának a szovjet agresszió elleni megvédése érdekében alapítottak. A szövetség kötelezi tagjait arra, hogy a bármelyikükre mért fegyveres csapást úgy tekintsék, mintha mindannyiukat támadták volna meg és így minden tagnak a szervezet által szükségesnek látott módon segítenie kell a megtámadottakat. A szövetséges haderő az egyes tagországok háborúban nemzetközi parancsnokság alá rendelt katonai egységeiből áll, amely a nukleáris és a hagyományos fegyverek hadrendbe állítását is magában foglalja. A szervezet intézményei a Tanács, a Nemzetközi Titkárság, a Védelmi Tervező Bizottság(a tagállamok védelmi miniszterei), a Katonai Bizottság(a tagállamok vezérkari főnökei), valamint a négy hadászati zóna vezetése: - a Szövetséges Hatalmak Európai Legfelső Parancsnoksága (SHAPE); - a Szövetséges Fegyveres Erők Atlanti-óceáni Legfelső Parancsnoksága (AFLANT); - a Szövetséges csatorna Főparancsnokság(AFCHAN); - az USA-Kanadai Regionális Tervező Csoport (USCANPRG). Az 1970-es és 80-as években a NATO nukleáris első csapás politikája, melynek révén a hagyományos fegyverekkel történő esetleges szovjet támadás elhárítható lett volna, Nyugat-Európában igen vitatott volt. Sokan úgy tartották, hogy ez a nukleáris háború veszélyét növeli meg. 1966-ban a De Gaulle parancsnoksága alatt álló Franciaország kivonta csapatait a NATO parancsnoksága alól, de továbbra is a politikai szervezet tagja maradt. Az 1989-es Kelet-európai változások után a NATO londoni csúcsértekezletén megkezdődött a szervezet katonai és politikai céljainak átértelmezése. VSZ: Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződés. A SZU, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária, Kelet-Németország és Albánia között 1955. május 14-én aláírt szerződés. Albánia 1961-től szüneteltette együttműködését és 1961-ben kilépett. Ténylegesen 1955.június 5-én a ratifikációs okmányoknak a lengyel kormánynál való letétbe helyezéskor lépett életbe. A varsói szerződést 20 évre kötötték azzal, hogy mindaddig amíg a felek a szerződést a lengyel kormánynál fel nem mondják újabb 10 évre marad érvényben. A szerződés aláírásakor Kína nyilatkozatot tett közzé arról, hogy egyetért a szerződés tartalmával és támogatja azt. Létrehozták a tagállamok az Egyesített Parancsnokságot(1960-tól a főparancsnok A.A.Grecsko a SZU marsallja), ez 1969-től az Egyesített Fegyveres Erők Törzse. Minden tag köteles volt azonnali segítséget nyújtani Európán belül a Szövetség megtámadott tagjának. A tagállamok támogatták a közép-európai atommentes övezet létrehozásának tervét (Rapacki-terv), javasolták a NATO országok és a Szerződés tagállamai közötti megnemtámadási szerződés megkötését, a katonai tömbök kölcsönös felszámolását...stb. A Szerződés részben a kommunista válasz volt a Nyugat védelmi szervezete a NATO megalakítására. Magyarország 1991-ben bejelentette kilépési szándékát. Végleges feloszlatására 1991 március 31-i hatállyal, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1991 február 25-i budapesti soron kívüli ülésén került sor. ANZUS: az Ausztrália, Új-Zéland és az Egyesült Államok között 1951-ben létrejött egyezmény, amely a Csendes-óceán térségében a kölcsönös biztonságot célozza a fegyveres támadások ellenében. Az egyezmény meghatározatlan ideig marad érvényben, nemcsak a három anyaországra, hanem a fennhatóságuk alatt álló szigetekre, fegyveres erejükre, légierejükre és flottájukra is vonatkozik. SEATO: Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezete, amely a külső agresszor támadása esetén közös védelmet biztosít a nyolc aláíró ország mindegyikének. Tagállamok: Ausztrália, Franciaország, Új-Zéland, Pakisztán, Fülöp-szigetek, Thaiföld, Nagy-Britannia, USA. A szervezet létrejöttének további célja, hogy gazdasági együttműködés jöjjön létre a tagállamok között. Központja Bangkokban van. A/2 Mutasd be a nemzetközi szervezeteket 2. Gazdasági szervezetek Európai Gazdasági Közösség (EGK): (European Economic Comunity- EEC) Az Európai Közösséghez tartozó szervezet, amely a római szerződések után alakult meg(1957). Közös Piacnak is nevezik. Alapvetően vámunió, amely közös vámtarifákkal és a tagországok közötti gazdasági korlátozások feloldásával közös piacot teremt. Ezenfelül több közös gazdaságpolitikai irányelvvel rendelkezik. Legfontosabb ezek közül az agrárpolitika, amely védővámokat hoz a mezőgazdaság védelmére és terveket dolgoz ki az árak egyensúlyban tartására. A mezőgazdaság támogatása az EGK költségvetésének 70%-át emészti fel, és ez az arány előreláthatóan ijesztő mértékben meg fog növekedni. A mezőgazdasági politika reformja évek óta napirenden van, de több tagország kormánya vonakodik, mert nem akarja elveszíteni az országban még mindig jelentős számú mezőgazdasági dolgozók szavazatát. További együttműködés folyik a halászat, a regionális fejlesztés, az iparpolitika, valamint gazdasági és szociális ügyek terén. A Közösség Európai Monetáris Rendszert hozott létre, hogy a tagországok valutáinak árfolyamát szabályozza, és ezzel gazdasági stabilitást alakítson ki. 1986-ban elfogadták az Egységes Európa-törvényt, amelynek alapján a Közösségen belül valódi közös piac alakulna ki és így fokozódna a verseny a tagállamok ipara között. Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST): 1949-ben Sztálin kezdeményezésére alapították, a SZU mindvégig megőrizte benne vezető szerepét. Feladata látszólag a keleti blokk gazdasági integrációja abból a célból, hogy az EGK és az EFTA gazdasági hatalmát ellensúlyozza. Tíz tagállama a SZU, Bulgária, Kuba, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, Románia, az NDK, Mongólia, Vietnam. Az 1990-es KGST- csúcstalálkozót követően működési köre leszűkült és a jövője bizonytalanná vált. A szervezet 1991-ben feloszlott. Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA): Eredetileg hét olyan Nyugat-európai ország társulása, amelyek nem voltak tagjai az EGK-nak. Az EGK ellensúlyozására alakult 1959-ben Stockholmban. Tagjai Ausztria, Dánia, Norvégia, Svédország, Portugália, Svájc és Nagy-Britannia. Megállapodtak abban, hogy bizonyos időn belül megszűntetik egymás között a kereskedelmi korlátozásokat anélkül, hogy egyesítenék vámjaikat és kereskedelempolitikájukat. A megegyezés a mezőgazdaságra nem vonatkozott, bár lehetővé tett egyéni megállapodásokat. Nagy-Britannia(1973) és Portugália(1986) kilépett és az EGK-hoz csatlakozott, de a fennmaradó EFTA-országok és az Európai Közösség között szabad kereskedelmi egyezmény és jelentős kereskedelmi forgalom áll fent. 1985-ben Finnország is csatlakozott. Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (OEEC): 1948-ban tizenhat Nyugat-európai ország és Ny- Németország nevében a megszálló hatalmak által létrehozott szervezet. Eredeti feladata a kereskedelem, a gazdasági stabilitás és növekedés elősegítése, valamint az USA-ból érkező segélyek elosztása volt. 1961-ben tevékenységét más szervezet vette át. 3. Általános szervezetek Európai Közösség (EK): (European Comunity; EC) Tizenkét Nyugat-európai állam által létrehozott közösség, melynek célja a gazdasági és politikai integráció. Három közösséget foglal magában. Az első volt ezek közül az Európai Szén- és Acél Közösség, amely az 1952-es párizsi szerződés alapján lépett életbe, alapító tagjai Franciaország, az NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg. Közös intézményeket és törvényeket hozott a szénbányászat és az acélgyártás szabályozására, így elsőként ütött rést a nemzeti szuverenitás elvén. Az 50-es évek elején sikertelen kísérletek történtek egy Európai Védelmi Közösség és egy Európai Politikai Közösség felállítására. 1958-ban hat állam megalapította az EGK-t és az Európai Atomenergia Bizottságot (EURATOM), amely a nukleáris energia békés célokra való felhasználásában indította meg az együttműködést. Az eredeti hat tagállamhoz további hat csatlakozott: Dánia, Írország és Nagy-Britannia (1973), Görögország(1981), valamint Portugália és Spanyolország (1986). Törökország szintén felvételét kéri. Számos nemzetek fölött álló szervezet fejleszti és ellenőrzi a gazdasági és politikai integrációt: az Európai Bizottság, az Európa Tanács, az Európa Parlament és az Európai Bíróság. Bár a 70-es és a 80-as években jelentős haladás mutatkozik a gazdasági integráció felé, a politikai egyesülés még mindig csak távoli lehetőség. A/2 Mutasd be a nemzetközi szervezeteket Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Ötvenegy alapító ország által hivatalosan 1945 június 26-án létrehozott szervezet, amelynek feladata a világbéke fenntartása és a nemzetközi együttműködés fejlesztése. Az ENSZ Alapokmánya, amelynek vázlatát a II. világháború alatt az USA, Nagy-Britannia és a SZU készített el, a taglétszám növekedése és a szervezet profiljának kiszélesedése ellenére gyakorlatilag változatlan maradt. Az ENSZ-nek hat fő szerve van. A Közgyűlés az a plenáris testület, amely az ENSZ munkájának legnagyobb részét ellenőrzi, felügyeli az alárendelt szerveket, meghatározza a prioritásokat és megvitatja a nagy fontosságú nemzetközi ügyeket. A 15 tagú Biztonsági Tanács öt állandó tagja (Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, a SZU[1992-től Oroszország] és az USA) közül mindegyiknek minden határozatra kiterjedő vétójoga van, a maradék 10 tagot kétéves periódusokra választják. A Tanács elsődleges feladata a nemzetközi béke és biztonság fenntartása. Határozatai a Közgyűléstől eltérően az összes többi tagra nézve kötelezőek. A Tanács felhatalmazást kapott kötelező érvényű szankciók elrendelésére, tűzszünetre való felhívásra és békefenntartó erők felállítására. A Titkárság a főtitkár vezetése alatt 16000 embert foglalkoztat az ENSZ székhelyén New Yorkban és további 50000 embert világszerte. Ez a személyzet nem a kormányoknak, hanem kizárólag az ENSZ-nek tartozik felelősséggel, és számottevő diplomáciai munkát végez. A főtitkár gyakran a nemzetközi politikai élet kiemelkedő alakja, akinek lehetősége van önálló kezdeményezések megtételére. A Nemzetközi Bíróság 15 bírából áll, akiket a Biztonsági Tanács és a Közgyűlés jelöl ki. Mivel csak államok terjeszthetnek be ügyeket elé, ítélkezése a vitás kérdésben érdekelt államok megegyezésén múlik. Ezenkívül az ENSZ különféle szervezeteit jogi tanácsokkal láthatja el. A Gazdasági és Szociális Tanács tagjait a Közgyűlés soraiból választják, gazdasági és szociális területen ellenőrzi a különféle bizottságok, küldöttségek és szakértői csoportok munkáját, valamint koordinálja az ENSZ különféle ügynökségeinek munkáját. A Gyámsági Tanács ellenőrzi a gyámsági területek önrendelkezés felé való fejlődését. Az ENSZ, az Alapokmányban megállapított területeken kívül az alárendelt ügynökségek egész sorával rendelkezik, amelyek nagy része saját alapszabályzattal és tagsággal bír, néhányuk előzménye még az ENSZ előtti időkre nyúlik vissza. A nagyobb ügynökségei a következők: FAO Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet IBRD Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank ICAO Nemzetközi Polgári Légiforgalmi Szervezet IDA Nemzetközi Fejlesztési Egyesülés IFAD Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap IFC Nemzetközi Pénzügyi Társaság ILO Nemzetközi Munkaügyi Szervezet IMCO Kormányközi Tengerészeti Tanácsadó Szervezet IMF Nemzetközi Valutaalap ITU Nemzetközi Távközlési Unió UNESCO Oktatásügyi, Tudományos és Kulturális Szervezet UPU Egyetemes Postaunió WHO Egészségügyi Világszervezet WIPO Szellemi Tulajdon Világszervezete WMO Meteorológiai Világszervezet IAEA Nemzetközi Atomenergia Ügynökség